Magyarázd el légyszi, hogy miért baj az ha valaki komolyan megbánt én nem bocsájtok meg neki?
Mert senki nem mondja el, hogy miért baj ez vagy nem csak azt hallom mindenkitől, hogy "jaj, nem olyan nagy ügy ez... Csak te csinálsz belőle elefántot... Biztos rossz napja volt, mindenkinek vannak rossz napjai... Te is ezt mondad volna nem?" Hát nem!
Mostanában egyre több emberrel veszek össze vagyis inkább ők vesznek velem össze. És olyan dolgokat kezdenek el mondani ami tényleg megbántó.
Azok bántanak meg akiket addig tökre szerettem.
pl. Anyám, egyszer úgy összeveszett velem, hogy mondta, hogy "Ezért neveltelek fel, ez a hálád, ezért szenvedtem veled oly sokat!? Inkább meg se szültelek volna!"
Na ez nagyon rosszul esett, és azóta nem is beszélek vele. Persze most már bánja hogy ezt mondta de gondolkozott volna előbb... És Sokan mondják, hogy ne csináljam már, csak rossz napja volt... Ja nekem is van tök rossz napom, de senkinek nem mondok ilyen durvákat a szemébe.
Testvéremmel is összevesztem Ő is elég durvákat tud mondani ha valami nem tetszik neki.
Szóval elég sok emberrel vagyok rosszba, és én nem fogok megbocsájtani, mert érdekes módon vannak normális emberek, akik ha mérgesek SE mondanak ilyeneket nekem... és vannak akik meg akinek elég ha "rossz napja van" már a lelkemig megbánt...
És mindenki mondja, hogy "jajj, felejtsd már el, nem gondolta komolyan..."
Ja, amikor meg én mondtam durvákat azt 5 év múlvba is a szememre hántorgatták ha elkezdtünk vitatkozni...
Szóval miért is baj ha nem bocsájtok meg?
Nem baj. Nekik nem fáj.
Viszont, ha jól látom, mindenki szembe megy veled. Nem lehet, hogy te mész a rossz irányba????
Hátanyám olyan, hogy valami baja van a munkahelyén vagy valaki megsérti, akkor csöndbe tűri majd haza jön, ahol vagyok/voltam(szerencsére elköltöztem) akkor ugye én és a férje közűl én voltam akin könnyebb vcolt a feszűltségét levezetnie. És minden kis apróság amit észre se venne ha nem ilyen ideges azt élszre vette és ordibált, hogy megint nem tetted el, megint nem csináltad meg, már megint...
És amikor ezt eljátszotta minden másnap, akkor egy idő után én is feszült lettem, és megmondtam, hogy szálljon már le rólam,(nem is csúnya szavakkal, normális hangnemben) erre jött a "Hogy mersz vissza szólni az anyádnak!?" satöbbi.
azért az embereknek nem ok nélkül szaladnak ki a száján bizonyos dolgok.
nekem anyukám még sosem mondott ennyire keményet, de volt hogy idegességében a fejemhez vágott valami sértőt. nem is foglalkoztam vele különösebben, mert tudom, hogy nagyon szeret, és bármit megtenne értem, felnevelt, taníttatott.
szerintem te túl nagy jelentőséget tulajdonítasz a szavaknak. pedig nem biztos, hogy minden esetben azok számítanak. inkább a tettek.
én nem is tudnék 1-2 rossz beszólás miatt hátat fordítani a családomnak.
viszont sokkal jobban ki tudok azon borulni, ha valaki valami olyat tesz, amiből azt szűröm le, hogy nem vagyok neki fontos, semmibe vesz.
Én is vesztem össze a szüleimmel,de megbocsájtottunk egymásnak.
De keresztanyámnak nem tudok..olyan szavakat ordított rám,hogy az nem normális.A faluba szinte mindenki hallotta.
Mikor ez történt,akkor annyira összaroppantam a szavaitól..Ha felhív,kinyomom a telefont.Mikor anyumékhoz megyek és ha ott van(mert mindig ott van a portáján)akkor oda jön beszél...de hidegen hagy.Meg is mondtam neki,hogy gondolkodott volna akkor...nem pedig most.Ez egy kicsit off volt :)
Nem baj,ha nem bocsájtassz meg,ha jogosnak érzed a haragod.
ismerős helyzet...
igen nem szabad minden rossz szón besértődni...
de ha ezt többször megkapja akkor igencsak rosszul esik neki,nehéz helyzet,sztem lesz akivel megbékülsz de lesz akivel nem, nehéz erre mit mondani
Fiatal vagy még nagyon.
Az én apám agresszív, néhányszor ütötte-verte-fojtogatta anyukámat, felgyújtotta a közös családi házunkat, kisemmizve ezzel minket és hogy ezért én nem bocsájtok meg, hát szerintem érthető.
De ha neked valaki bántót, sértőt mond, csak mert rossz napja van, ki van merülve fizikailag vagy idegileg, aztán megbánja és bocsánatot kér, akkor miért is kéne tovább haragudnod?
Még te is járhatsz úgy, hogy tényleg összejönnek a dolgok, felnőttként majd lesz egy csomó anyagi, munkahelyi, egészségügyi gondod és erre hazamész és a gyereked majd a beszólásával még tetézi is. Akkor majd rájössz, hogy az emberek bizony némely pillanatban tesznek olyat, amit később maguk is megbánnak.
Lehet, hogy már te is bántottál meg nem is egy embert legalább annyira, mint amennyire téged bántottak meg, csak ő megbocsájtottak.
Felesleges mindenkire haragudnod, mert csak egyedül fogsz maradni és majd nem lesz senki, akire a bajban számíthatsz.
Vannak megbocsájthatatlan dolog is az életben, írtam is az én példámat, de azért amiket te írsz, azok nem azok, főleg ha meg is bánják és bocsánatot kérnek érte.
Az én apámtól a történtek óta egyszer sem hallottam, hogy megbánta volna.
"Fiatal vagy még nagyon.
Az én apám agresszív, néhányszor ütötte-verte-fojtogatta anyukámat, felgyújtotta a közös családi házunkat, kisemmizve ezzel minket és hogy ezért én nem bocsájtok meg, hát szerintem érthető. "
Ahha, értem!
Tehát mindig van rosszabb és ennek örüljek ugye?
De akkor te is örülj! Legalább nem fojtott bele titeket a fürdőkádba, és nem ásott el a kert végbe!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!