Elhagytak, mit tegyek?

Mit lehet ilyenkor tanácsolni? Háááttt...

Egyél fagyit, vagy menj ki egy tóhoz haverokkal, fürödj, vagy valami, a lényeg, hogy kösd le magad, ne gondolj rá.

Gondolj rá úgy, mint egy 2 lábon járó spermabankra, az csak nem hiányzik:D

Amúgy igen, szánalmas lenne, ha keresnéd.

-ReapeR-23/F

Sok mindent tehetsz, de a legtöbbnek semmi értelme.

A Tao te king azt mondja: "Aminek kezdete van, annak vége is van." (Vagy ez Buddha volt? Mindegy.)

A gyász egy folyamat. Első stációja a tagadás. Ezzel nincs különösebb gond, át kell rajta esni. Gond akkor van, ha egy gyászfolyamat el sem kezdődik, vagy elakad. Én nem tudhatom, neked 15 évesen mennyire volt fontos ez a kapcsolat, könnyű lenne elértékelni, nem teszem. Ezt csak Te tudhatod. Minél fontosabb volt, annál erősebbek a kötelékek, amiket most eltépsz. És mivel véget ért valami, ami Neked kedves volt, természetes, hogy meg kell gyászolnod azt.

Ha a tagadáson túljutsz, haragudni fogsz, és a másikat okolod majd. Esetleg magadat hibáztatod, bűntudatod lesz. Ez is természetes, ne ijedj meg ettől sem! Előfordulhat, hogy a környezeted kibírhatatlannak tart majd, és sok emberrel összeveszel. Majd ha túljutsz rajta, ne felejts el bocsánatot kérni tőlük!

Ami nagyon fontos! Ne rekedj meg egy-egy érzésnél, állapotnál. És ne fojtsd magadba sem! Ha vannak barátaid, akikkel tudsz erről beszélni, beszélgessetek! Nem kell látványosan csapkodni, ha haragszol, de mondd ki, hogy most dühös vagy!

Sok sikert!

Mi is szakítottunk a párommal, pedig nagyon szerettük egymást. Vagyis ő hagyott el (együtt élltünk) mert nem tudta, hogy hogyan kellene tovább lépni, és állítása szerint öszze volt zavarodva.

Napokig csak bőgtem. Mindent elvemet feladtam miatta,amikor összeköltöztünk, biztos voltam benne, hogy ő lesz a férjem, emiatt nem érdekelt.

Első éjszaka alig aludtam valamit. Üres volt a lakás,és én is. Másnap elmentem egy fodrászüzlet mellett, amikor jött a sugallat,hogy menjek be. Beentem, levágattam a derékig érő hajamat vállig, és bemelíroztattam (életemben először volt festve) Aztán persze bőgtem tovább, de kellett egy változás. Majd eljártam tornázni, jógázni egy tornaterembe, kb egy hónapon át hetente 3-4-szer, csak, hogy ne legyek otthon. Kerestem a társaságot folyamatosan, hogy ne legyek egyedül, mert akkor csak sírtam, és kerestem a válaszokat.

Tartottuk a kapcsolatot, és emiatt még nehezebb volt. Néha visszajött, itt aludt, kb 2 hetente, de amikor elment mindig valami elszakadt bennem. Majd 3 hónap múlva ismét jött, hogy szertne bocsánatot kérni, és már tudja, hogy hülye volt, és csak én kellek neki. Meg akarta kérni a kezemet, hogy bizonyítsa. De addigra már valahogy mnden megváltozott bennem. Talán a sok sok ígérgetés, a többszöri várakozás, beteljesülés, majd újra elhagyás. Nem is tudom. De már nem éreztem ugyanazt. Egy hónap után szakítottunk, ugyanúgy otthagyott. (valószínüleg már énsem tudtam úgy rajongani érte mint előtte, mert féltem az újboli elhagyástól-hogy is szokták mondani?: önbeteljesítő jóslat?) Lehet, de így, hogy óvatosabb voltam, már nem fájt annyia. A szívem már akkor már darabokban volt az előzőek miatt. Ez már csak egy fuvallat volt, mely a darabokat szétsodorta.

Azóta is keresgélem a szerteszórt darabokat, hogy újra összeálljon az egész.