Hogy élted túl a szakítást, mikor 1000000000000000%-ig szerelmes voltál és elhagytak? (Nem 14 évesek véleményére lennék kiváncs. )

Én napokig csak feküdtem, nem bírtam enni, mert mindent ki is hánytam. Nagyon megviselt. Utána még egy évig őt szerettem, de aztán belépett más az életembe, mikor nem is vártam, és tudtam újra szeretni.

20L

Nehéz volt. Főleg az első két hónap. Utána másra fektettem a hagsúlyt, utazás, tanulás, pasik :) Ismerkedtem, persze nem komolyan, csak aféle flörtölés volt, hogy visszakapjam az egészséges önbizalmamat.

Barátnőkkel iszogatás, beszélgetés, buli sokat segített, illetve rájöttem, hogy egyáltalán nem érdemelt meg. Rájöttem, hogy ő sem volt számomra megfelelő, nem tudott boldoggá tenni. Plusz mint emberben is nagyot csalódtam, sokkal többnek gondoltam, mint ami valójában. Igazából ez a csalódottság mulasztotta el a szerelmemet.

Hogy éltem túl? Hát nem haltam meg. Mibe is halnék bele, nem vagyok öngyilkos alkat.

De amúgy szarul voltam, néhány napig nem ettem (nem voltam éhes egyáltalán, a limonádé tartott életben :D), aztán néhány hónapig még jártam a lány után. Én buta :) Dehát az első az első. Aztán jött a gólyatábor :D

Ha valóban ennyire szereted, akkor örülsz annak, hogy a szerelmed boldogan élhet azzal, akivel ő is szeretne.

Ezt most komolyan mondom.