Nagy kérés lenne, hogy hívjon fel 2-3 óránként?

Vagy állíts be ébresztőt 2 óránkéntra.

Nagy kérés, főleg ha nem mondod el neki miért. Ha elmondanád, talán megértené, és kompromisszumra jutnátok valahogy. Amúgy megértelek, én is ilyen parás vagyok, és bár nem igénylem a 2-3 óránkénti hívást, ha valaki, aki fontos nekem, megígéri, hogy hív, és nem hív (és én sem tudom, vagy pl. éjszakára kikapcsolja), akkor nagyon beindul a fantáziám. :S

Mit szólnál ahhoz, hogy a szüleid nagyon aggódnak érted ezért megkérnek, hogy 2-3 óránként telefonáljál, vagy csörgesd meg állandóan őket, mert szeretnék tudni, hogy jól vagy-e. Próbáld meg ezt, egyből megtudod mit érez a barátod.

Szerintem addig hanyagolt a párkapcsolat dolgot, amíg nem tudod feldolgozni a barátnőd elvesztését. Mert eleve labilis idegállapotban vagy, és ha a beteges viselkedésed miatt majd sorban hagynak el a barátaid, akkor mégjobban tönkremész, aminek ki tudja milyen vége lehet. Én a barátommal soha nem telefonálok szinte, csak ha valami nagyon sürgős megbeszélni valónk van, amúgy csak facebook levél, vagy SMS, és a találkozások, amik van, hogy heti egyszer vannak, van, hogy minden nap. Én lány vagyok de nem is bírnám ezt kérni, de elviselni se, hogy nekem jelentkeznem kelljen folyamatosan. Meg el is felejteném. Semmi értelme. Te is feleslegesen idegesíted magad, mert ha pl. nem ér rá 3 óránként hívni, hanem egyszer 4 óra múlva hív, te azalatt az egy óra alatt felfested az ördögöt a falra, hogy biztos meghalt. Hülyeség. Vagy tedd túl magad rajta és ne várd el a hívásait, vagy szakíts vele ha nem megy.

Tudom, hogy szörnyű, ami történt. De. Ilyen dolgok megtörténnek, sajnos ez beletartozik a mai világba. Fel kell tudni dolgozni. És nem így. És nem, nem elvárható dolog. Én ugyan lány vagyok, és elég lelkis típus is, de megőrülnék, ha egy nap mániákusan kellene figyelnem az időt, hogy hopp, letelt a 3 óra, muszáj felhívnom a barátomat, különben duzzog meg hisztizik. Meg az is, hogy muszáj tudnia mindig minden pillanatban, hogy hol vagyok, mit csinálok. Vannak olyan programok, amiken pl. nem is lenne időm rá, vagy óriási illetlenség lenne hívogatni másokat. Pl. ha színházba megyek, ahol épp nincs szünet, vagy rövid, nem fogom csak azért bekapcsolva hagyni a telefonomat, hogy a nagymonológ közben megírjam a "kötelező" SMS-t vagy urambocsá' csörgessek. Ugyanígy egyetemi tanóra alatt, vagy ha a barátnőimmel vagyok programon, bulizni, koktélozni, esküvőn... van olyan helyzet, amikor nem is tud felhívni. Ne haragudj, de azért ezekbe is bele kellene gondolni, mert ez már az önzőség felé megy el, még ha nem is ez a szándékod vele.

És ha megölnék a barátodat is, elvennék a telefonját és "poénból" megcsörgetnék párszor az utoljára hívott számot (téged), akkor attól nyugodt lennél?

te beteg vagy