Hogyan dolgozzátok fel az egyedüllétet?

Már-már fizikailag fáj a magány.Vannak barátaim, járok bulizni és mégsem találok senkit sem. Nem görcsölök rá a párkeresésre, és a többiek szerint nem nézek ki rosszul. Nem tartom magam sem hülyének, sem unalmasnak. Vagy az én elvárásaim túl nagyok a pasik felé, vagy ők nem akarnak eléggé. Sok szar kapcsolaton túl vagyok már, és lehet, most is azért sírok neketek, hogy végre valakik meghallgassanak (ezt a barátaimnak nem akarom már mondani, mert szerintem mindnek egyszer már panaszkodtam, viszont nem szeretném, ha terhes lennék nekik). Nektek nem megy nehezen a párra lelés?