Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti hogy dolgozzátok fel?
Nos arról volna szó, hogy tipikus "forever alone" lúzer vagyok, ahogy sokan mások.
Nem siránkozni jöttem ide, sőt sajnálatot, együttérzést sem szánalmat sem kérek tőletek, csupán kíváncsi volnék a véleményetekre;
Igazából hozzám hasonlók látásmódja, tapasztalata érdekelne, ti hogy élitek meg ezt a helyzetet, mivel foglaljátok el magatok, mit éreztek, hogyan "élitek túl" ezt a helyzetet ?
Esetleg, miért tartotok most itt ahol tartotok ?
Nyilván akinek nem inge ez a téma ne vegye magára, most nem az elcsépelt ostoba tanácsokra vagyok kíváncsi, felőlem leírhatjátok ha nagyon nem bírjátok magatokban tartani, de őszintén nem érdekel, előre leszögezem.
Szóval én egy 26 éves szűz srác vagyok, totális csődtömeg, gyakorlatilag alig vannak emberi kapcsolataim, lányokat egyáltalán nem ismerek. Négy fal között élem az életem nagy részét mert a világtól rettegek. A munkámat is innen végzem, néha azért természetesen el megyek, pl vásárolni kaját meg ilyesmi, de sokszor nehezemre esik ez is. 26 év sok idő így leélve, sok idő ha az ember a saját börtönének fogja és az ég világon semmi sem teszi már boldoggá és ami nagyobb baj, hogy egyre kevesebb dolog köti le.
Gondolom nem vagyok ezzel a helyzettel egyedül, érdekelne, hogy ti többiek hasonló cipőben mit csináltok, mivel foglaljátok el magatok ? Hogy élitek túl a földi poklot ?
válasza:Én most abszolút nem cukkolásból kérdezem, de ezt te hogy a búsba nem unod el?
Vannak periódusaim, amikor nincs kedvem senkihez, és itthon üldögélek a négy fal közt, géppel vagy tanulnivalóval, de aztán annyira unalmas és lehangoló lesz az egész, hogy megyek bárhová, csak el innen. Nem értelek, ha neked se jó ez, akkor miért nem változtatsz rajta? Most csak úgy őszintén érdekel.
válasza: válasza:1:
Hogy a bánatba ne unnám már nagyon rég unom. De a félelmem a világtól sokkal erősebb.
2:
Utálom a világot, a kutyákat még inkább, arról nem is beszélve hogy magamról sem vagyok képes normálisan gondoskodni, nem tennék ki semmilyen állatot annak hogy rám legyen szorulva.
3:
Gondolhatod, 26 év alatt túl vagyok néhány próbán.
válasza:Háát srác, nem egyszerű az tény.
Hogyan élem meg? Hát nézd, az életem nagy részében egyedül voltam, akár csak te, én alkalmazkodtam, pontosabban inkább alkalmazkodom. Idővel megszokom. Néha elég kemény hiányérzet tör rám, de olyankor betolok valami keményebb rock zenét vagy filmet és elterelődik a gondolatom. Vagy dumálgatok TS-en esetleg skypon...
Mondjuk én nem vagyok szó szerint egyedül, csak párkapcsolati szempontból. Vannak barátaim, női és férfi oldalról egyaránt. Viszont eléggé magamnak való vagyok.
Egyszerűen terelni kell a gondolatokat. Találj valami elfoglaltságot. Akár otthon. Nem kell ahhoz messzire menni. Én péládul most nyelvvizsgára készülök lelkiekben :D Meg amúgy is... Plusz emellett microsoft technet videókat nézek esetleg más oktató videókat (informatikus vagyok). Ha fogékony vagy a játékokra esetleg netes játékokkal próbálkozhatsz. Sajnos én arra már ráuntam nagyon.
A világtól azért ne rettegj. Én is feszkós vagyok ha menni kell valahova, de megindulsz és kész. Nem foglalkozik veled senki, te miért foglalkozol másokkal... Csak húzd ki magad és menj :) Mondjuk én sem szeretek csak úgy mászkálni... Ha megyek valahova, célzottan, okkal megyek.
Amúgy milyen munkát végzel otthonról? :D Én is szívesen belevágnék valami netes melóba mert munkám amúgy sincs jelenleg... :S
21F
válasza:5:
Sajnos próbálkoztam mindennel amit otthonról lehet csinálni, online játékok, filmek, sorozatok szinte mindet láttam, de már nagyon unom mindent.
És ahogy leírtam, nagyon nem foglalkoztat semmi, nehezemre esik lekötni magam.
5,6:
Programokkal, adatbázisokkal és a velük kapcsolatos hibákkal foglalkozom. Magánembernek dolgozom, nem sokat találkozunk élőben, ő elküldi a munkát, megmondja mit szeretne, én megpróbálom megoldani. Nagyjából ennyi.
válasza:És milyen végzettséged van? Illetve honnan szerzed ezeket a munkákat? Konkrétan programozó vagy?
21F
8:
Nincs végzettségem. A jelenlegi munkaadóm hirdetésen keresztül keresett valakit azokra a jellegű feladatokra amiket leírtam, jelentkeztem, mondtam neki hogy végzettségem nincs, de így is megfelelt neki a dolog.
Egyébként nem keresem magam degeszre, telik kajára meg villanyszámlára aztán annyi.
válasza:Hát nekem sikerült feldolgozni és jobb is lett az életem, sokkal.
Nagyon erősen nyomasztott, hogy nem tudok párt találni, senki se szeret, senkinek se tetszek, nem vagyok jó ember, nem vagyok jó semmire stb. Aztán elhatároztam, hogy elegem van ebből az örökös szenvedésből, nagy kalappal teszek rá, hogy kellek-e valakinek, meg hogy jó ember vagyok-e, szeretnek-e. Ez vagyok én, ezt kell elfogadnom, és szeretnem, és igenis lehetek értékes és boldog ember.
És tettem is érte, amit akartam, hogy jobban érezzem magam a bőrömben meg is tettem (pl fogytam 10 kgt), új szabadidős elfoglaltságokat kerestem stb.
Nah mindezek után kb 5 hónappal már kapcsolatban is voltam, és még mindig tart (több mint egy éve) XD Pedig nem terveztem! Sőt majdnem elszalasztottam, mert alig akart leesni, hogy közeledni próbál XD Szóval én így dolgoztam fel a dolgot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!