Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti hogy dolgozzátok fel?
Nos arról volna szó, hogy tipikus "forever alone" lúzer vagyok, ahogy sokan mások.
Nem siránkozni jöttem ide, sőt sajnálatot, együttérzést sem szánalmat sem kérek tőletek, csupán kíváncsi volnék a véleményetekre;
Igazából hozzám hasonlók látásmódja, tapasztalata érdekelne, ti hogy élitek meg ezt a helyzetet, mivel foglaljátok el magatok, mit éreztek, hogyan "élitek túl" ezt a helyzetet ?
Esetleg, miért tartotok most itt ahol tartotok ?
Nyilván akinek nem inge ez a téma ne vegye magára, most nem az elcsépelt ostoba tanácsokra vagyok kíváncsi, felőlem leírhatjátok ha nagyon nem bírjátok magatokban tartani, de őszintén nem érdekel, előre leszögezem.
Szóval én egy 26 éves szűz srác vagyok, totális csődtömeg, gyakorlatilag alig vannak emberi kapcsolataim, lányokat egyáltalán nem ismerek. Négy fal között élem az életem nagy részét mert a világtól rettegek. A munkámat is innen végzem, néha azért természetesen el megyek, pl vásárolni kaját meg ilyesmi, de sokszor nehezemre esik ez is. 26 év sok idő így leélve, sok idő ha az ember a saját börtönének fogja és az ég világon semmi sem teszi már boldoggá és ami nagyobb baj, hogy egyre kevesebb dolog köti le.
Gondolom nem vagyok ezzel a helyzettel egyedül, érdekelne, hogy ti többiek hasonló cipőben mit csináltok, mivel foglaljátok el magatok ? Hogy élitek túl a földi poklot ?
Szia.
A leírtak alapján nekem úgy tűnik hogy nem vagy egy elveszett ember.Egyszerűen depressziós vagy és antiszociális...hidd el tudom mert ezzel én is így voltam.Főleg amikor a barátnőm 3 év után kitette a szűrömet.6 hónapn keresztül ki sem mozdultam a lakásból...
De erőt vettem magamon és aztmondtam magamban hogy ebből elég.Felkerestem egy phszichológust,és elmondtam neki minden bánatom.Igaz hogy különböző gyógyszereket szedek mint pl antidepresszánsokat és nyugtatókat.de most jól érzem magam...ki lehet ebből lábalni csak kell hogy valaki megadja a kezdő lökést.Nekem az adta meg hogy bevállaltam 2 hét kórházi kezelést.Amióta kijöttem sokkal jobban érzem magam,és látom értelmét az életnek.Ismerkedj,szerezz barátokat.Ha nem is a külvilágban akkor egyenlőre a neten.Hidd el ez is sokat segít ha már emberekkel beszélgetsz.És abban is biztos vagyok hogy nem vagy egyedül ezzel a gondal,sőt vannak akik ennél sokkal rosszabb helyzetben vannak.Ezt tudom tanácsolni..:-)
Én jártam már pár agydokinál, ebből az egyik szerint skizofrén voltam, amire kaptam gyógyszert és nem hogy segített még ártott is :/ Utána letettem a gyógyszeres megoldásokról és lelki alapon próbáltam folytatni a dolgot, újabb diagnózisok születtek, de eredmény az nem.
Szóval örülök, hogy neked sikerül kilábalnod, köszönöm a válaszodat.
válasza:Azt írtad, hogy véleményt vársz. Az pedig ítélkezés jelen esetben. Tehát vagy ilyen hülye vagy, hogy tényleg csak indokot keresel az öngyilkosságra [mi pedig ebben nem fogunk segíteni; törvény 4évig terjedő szabadságvesztéssel sújt a segítőkre], vagy pedig mégiscsak tanácsokat vársz. Ha utóbbi, akkor van egy picit eszed és beláttad a hibá(i)dat(feltételezhető a töbesszám, sajnos).. !DE! szerintem orvosolható.
Mégpedig próbálj meg teljesen más személyiséget alkotni, a mostanit pedig majd akkor elő lehet venni, ha nyugdíjas vagy.:)
Próbálj meg laza lenni, próbálj meg nem félni a változástól. Ha ez megvan, nem érhet nagy meglepetés.:)
Sok szerencsét!
24:
Miből jött le neked, hogy sekélyes és gonosz vagyok ?
A több válasz teljesen haszontalan volt.
27:
Ne kérj érte bocsánatot, jogod van a véleményedhez. A sekélyest még értem, a gonoszat mondjuk tényleg nem tudom hova tenni. De mindenesetre érdekes, kösz a válaszodat.
válasza:Szerintem ezeket a dolgokat nem fogod tudni egyedül megoldani.
Ha skizofrén vagy, akkor az egy betegség. (Bár furcsállnám, mert annak sokkal de sokkal konkrétabb tünetei vannak annál, mint amit te ide leírtál.) Ha beteg vagy, akkor kezelésre van szükséged. Sok betegnek nem találják el elsőre a megfelelő gyógyszert, vagy a megfelelő adagolást, de egy _orvos_ ezen segíthet. Tehát, fordulj orvoshoz megint.
Ha ez túl nagy falat, akkor válassz ki egy embert (szüleid? rokonaid?) akiben kicsit is megbízol, és kérj segítséget.
válasza:Egyik dologra épül a másik, azért tartasz ott ahol vagy jelenleg.
Nem mozdulsz ki -> nem is ismerkedsz -> nem adod meg a lehetőséget hogy valaki megismerjen -> nem alakul ki senkivel semmi -> nem lesz még baráti viszony sem, nem az hogy szexuális kapcsolat.
miért félsz a világtól?
Egy ilyen korszakom nekem is volt, igaz csak 1 hónapig tartott. Azt éreztem hogy mindenki engem figyel, ha megyek az utcán, ha megyek egy moziba, stb. Közben meg igazából le se szarnak, csak egy ismeretlen ember vagy a számukra, az meg hogy mit gondolnak ki a tökömet érdekli! Ugyan az a szitu mikor te látsz egy ismeretlen vadidegen embert az utcán, igazából ő nem is létezik a számodra, csak abban a pár másodpercben míg átsiklik a szemed előtt.
Meg kéne találni azt a dolgot ami leköt. Kipróbálni sportokat, akár egyénit, akár csoportosat. Vagy cél találni, kisebb célokkal kezdeni amit könnyű elérni. pl.: elmenni a boltba, boton belül megkérdezni egy csajtól hogy hol találod az üdítőket vagy bármi apróságot, vagy alapból leszólítani és beszélgetni vele. Nem olyan nehéz ez, mint azt te hinnéd.
Olyan dolgot kellene keresni ami motivál. Ezt meg csak te tudod hogy mi az.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!