Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti hogy dolgozzátok fel?
Nos arról volna szó, hogy tipikus "forever alone" lúzer vagyok, ahogy sokan mások.
Nem siránkozni jöttem ide, sőt sajnálatot, együttérzést sem szánalmat sem kérek tőletek, csupán kíváncsi volnék a véleményetekre;
Igazából hozzám hasonlók látásmódja, tapasztalata érdekelne, ti hogy élitek meg ezt a helyzetet, mivel foglaljátok el magatok, mit éreztek, hogyan "élitek túl" ezt a helyzetet ?
Esetleg, miért tartotok most itt ahol tartotok ?
Nyilván akinek nem inge ez a téma ne vegye magára, most nem az elcsépelt ostoba tanácsokra vagyok kíváncsi, felőlem leírhatjátok ha nagyon nem bírjátok magatokban tartani, de őszintén nem érdekel, előre leszögezem.
Szóval én egy 26 éves szűz srác vagyok, totális csődtömeg, gyakorlatilag alig vannak emberi kapcsolataim, lányokat egyáltalán nem ismerek. Négy fal között élem az életem nagy részét mert a világtól rettegek. A munkámat is innen végzem, néha azért természetesen el megyek, pl vásárolni kaját meg ilyesmi, de sokszor nehezemre esik ez is. 26 év sok idő így leélve, sok idő ha az ember a saját börtönének fogja és az ég világon semmi sem teszi már boldoggá és ami nagyobb baj, hogy egyre kevesebb dolog köti le.
Gondolom nem vagyok ezzel a helyzettel egyedül, érdekelne, hogy ti többiek hasonló cipőben mit csináltok, mivel foglaljátok el magatok ? Hogy élitek túl a földi poklot ?
10:
Jó, hogy neked sikerült, de én nem tudok átlépni azon a tényen, hogy nem vagyok jó semmire. Csajok pedig olyan messzire kerültek mindig is amilyen messzire csak lehet, amit egyébként megértek.
válasza:Hát barátom, nem irigyellek.
Nos, én pl. 30 éves vagyok, 29 éves koromig az égvilágon semmi bajom se volt, buliztam, piáltam, nyaralgattam, csajaim is voltak bőven, szóval élveztem az életet. Aztán egyszer csak elb*szódott minden. Kiderült, hogy a menyasszonyom félrekúr, kidobtam. Rá egy hónapra volt egy balesetem, valszeg a műtét miatt annyira legyengült a szervezetem, hogy elkapott néhány egyéb más betegség is, hónapokig szenvedtem velük, közben a melóban sz*rráhajtottak, napi 16-18 óra munka, hétvégén is.. a végére annyira kikészültem a sok stressztől, hogy pánikrohamok jöttek ki rajtam, ennek már kb. 1 éve, és azóta se múltak el, szóval az életem nekem is kb. annyiból áll már 1 éve, hogy elmegyek dolgozni, aztán haza, és kész.
De nem adom fel, próbálom elfoglalni magam, zenélgetek, futni járok, próbálom leküzdeni ezt a sz*rt valahogy, és bízok benne, hogy előbb-utóbb sikerül.
válasza:12:
Más jellegű a problémánk de azt hiszem ugyan annyira kisiklottak a dolgok mindkettőnk életében, te annyiból szerencsésebb helyzetben vagy, hogy később.
13:
Nem sajnálom magam csak fogalmam sincs mit csináljak...
Semmi se segít.
válasza:14.re : Nézőpont kérdése, a mennyből a pokolba hirtelen átkerülni nekem sz*rabbnak tűnik, mintha az egész eddigi életemet a pokolban töltöttem volna..
Na de mindegy is, a lényeg, hogy innen már csak felfelé vezet az út :D Neked is, nekem is :D
válasza:15:
Ne vesszünk ezen össze.
16:
Honnan meríted ?
válasza:Az túlzás, hogy merítem. Nálam az a helyzet, hogy a párkapcsolatok terén szintén nem vagyok szerencsés és most munkanélküli vagyok már pár hónapja. Így eléggé zárkózott életmódot élek én is. És nagyon rossz, könnyen beleszokik az ember, de kitörni nem könnyű belőle. De minden egy okra vezethető vissza, önbizalomhiány.
Amúgy amit ajánlani tudok neked is az ez:
Brian Tracy Phoenix szeminárium
Töltsd le valahonnan és hallgasd meg.
18:
Oké, köszi. Végül is nincs veszteni valóm.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!