Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak ha nekem évekig tart elfelejteni valakit vagy talán soha nem megy?
Egyik szerelmemnél 3 évig tartott mire elfelejtettem, szeretettel még mindig szeretem, másiknál 2 év, még mindig örülnék ha meglátnám, harmadiknál meg ki tudja mennyi idő. Nem akarom elpazarolni a fiatalságom az ostoba szerelem miatt. Nem volt még kapcsolatom. Megvárom amíg jön másik azt újabb x év elfelejteni, vagyis egész életemben szerelmi bánatos leszek?
Olyan könnyen beszélnek, hogy ne érdekeljen, szard le ha ő is ezt teszi, de nem tudom, leírhatnám akárhányszor, hogy gyűlölöm, hogy ilyen érzéketlen, de nem tudnék úgy érezni...
Látok néha helyes fiúkat, de ők nem próbálkoznak, pedig sokak szerint csinos vagyok. Nem vagyok egy bulizós típus. Ismerkedem neten többel is, de nem érdekelnek, egyik sem tud érdekelni, élőben meg kevés esély van rá. Ritka az olyan akivel el tudnánk fogadni egymást. Nem jönnék össze úgy valakivel, hogy te is jó vagy csak, hogy vigasztalj. Nem tudnám még egyszer ennyire elkötelezni magam egyetlen férfi mellett sem.
Csak azért szeretnék boldog lenni, hogy tetsszen neki, akkor még talán lenne esélyem. Nem tudnám elképzelni mással az életem. Ami azért is gáz, mert a szex is hiányzik, de nem akarnám olyannal akit nem szeretek. Néha tök jól érzem magam, néha meg megőrülök ha arra gondolok mi lesz a "szerelmi életemmel" a jövőben. Képtelen vagyok tovább lépni, ha később lenne valakim akkor is otthagynám érte akár 10-20 év múlva is ha azt akarná.
Nem tudnék mást ennél jobban szeretni ahogy őt. Talán azért érdekel ennyire, mert elérhetetlen és mert nekem tökéletes lett volna, nagyon sok közös volt bennünk, és meg kialakult az igazi szeretet ami nagyon ritka...
Nagyon lehangolóan hangozhat az egész amit írtam, de ezt leszámítva minden tök jó lenne, ha nem szeretném.
21/N
Fú, de szívesen az orrod alá tolnám ez a topikot 10 év múlva! :))
Nem becsüllek le, és nem kell megsértődni, de egy dolog tény: tapasztalatlan vagy. Ez nem baj egyáltalán, nincs hova sietni, de azért 21 éves korodra tudhatnád, hogy a vágyálmok meg a valóság az két különböző dolog. Nekem mindegy, te miről hogyan gondolkodsz, de én se a levegőbe beszélek, sokáig én is ilyen voltam ugyanis, mint te. Rendesen pofán is vágott a valóság néhányszor, és az tud ám fájni.:) Éld át az álmodozásokat, az tök jó érzés, csak tudd közben, hogy a realitás az egy másik dolog. Ha nem tudod különválasztani a kettőt, elég sok bajod lesz még.
Ha szerelmes vagy, de fizikailag semmi közöd az illetőhöz (tehát plátói az ügy) akkor felépítesz egy szép kis világot magadban a másikról, és elhiszed, hogy az a valóság. Csakhogy ebben a valóságban nincs benne az, hogy az illető reggel milyen büdösek kakál, vagy milyen púzik a paplan alatt, böfögve eszi a vacsorát, vagy hogy x idő után elkopik nála az udvariasság meg a kedvesség, és átvált bunkóba, és még ezermillió _reális_ dolog nincs benne.
Pedig ezek a dolgok ugyanúgy a valóság részei, de ezt majd csak akkor tudod meg, ha érzelmileg is felnősz és lesz alkalmad megtapasztalni, átélni.
A plátói szerelemben pont az a jó, hogy nehéz benne csalódni, hiszen aligha találkozol a kiszemelted rosszabbik oldalával. Igaz, a jókkal se. De majd ha egy igazi pasid lesz, aki nem csak álmodban csókol meg, akkor jössz majd rá, hogy rohadtul nagy különbség van az álmok meg a valóság között.
Told, lehet akkor még ugyanígy fogom szeretni.
Nem azt írtam, hogy engem becsülsz le hanem nem veszed komolyan az érzéseimet. Nem vagyok olyan felszínes, hogy pár hónap alatt kitöröljek valakit a szívemből.
Tudom ezt, te viszont fogalmad sincs miről beszélsz, semmit nem tudsz rólam, semmit nem tudsz rólunk, mi hogy volt.
Nem szoktam álmodozni!
Mit jelent az, hogy fizikailag? Végülis mindegy, mert szex is volt, nem, nem használt ki.
Nem vagyok egy kis csitri aki ne tudná ezeket, te nem fogod fel az érzéseimet, de úgy látom hiába beszélek....
Nem fogok senkiből kiábrándulni mert böfög, ilyen hülyeséget basszus....
Nem csak álmomban csókolt meg képzeld, bár nem volt nagy durranás egyik sem, mert képtelen elengedni magát egy pillanatra is.
Aki már volt szerelmes az megérthetné, hogy nem pár hónap vagy év tovább lépni.
Kevés olyan van, mint ő, ezt nem a szerelem mondatja velem ez így van, bár gondolom ezt sem hiszitek el. Nekem meg az ilyenek az eseteim, nem a bunkó, hangoskodó, kulturálatlan érzéketlen csajozógépek.
Nekem ez nem sajnáltatás, nem említettem pl. hogy szeretnék meghalni. Akkor már az lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!