Ti bírnátok azt, ha évekig (3-4 év) csak hétvégente tudnátok találkozni? 20-25 éves emberektől kérdem leginkább

Ha arról van szó, hogy az egyik egyetemre megy, akkor ki lehet (kell) bírni. Hétfőn reggel elég lemenni a suliba, és csütörtök este már haza is jöhet, nincs ezzel semmi gond szerintem.

24/N

Semmiképpen. Nyáron 3 hetet leszünk külön, de már most sipákolunk rajta. :D Munka miatt amúgy. Mondjuk már együtt élünk, ha ez számít.

23N

Mi meg csak 2-3 hetente találkozunk, én tanulok, ő dolgozik. Mi vagyunk rá az élő példa, hogy ha két ember igazán ragaszkodik egymáshoz, és komolyak az érzelmek, akkor a távolság az utolsó, ami elszakíthat. Ha végeztem a sulival, összeköltözünk.

Szeretném tisztázni, mint érintett, hogy ezek az emberek akik a "ti hogy bírjátok a távkapcsolatot" jellegű kérdéseket teszik fel, rosszul fogalmaznak, nem azt kell mondani, hogy ezt nehezen bírom, meg milyen nehéz ez az egész, hanem azt, hogy nem bírom ki, ha nincs jól megb*szva a seggem minden nap.

Eleve ez az egész egy paradoxon...ha szeretsz valakit, SZERELMES vagy, NEM LÉTEZIK olyan, hogy lemondj róla csak azért, mert messze van és ritkán találkoztok. Egy szerelmes ember azért epedezik reggeltől estig, hogy láthassa a másikat.

Van olyan, mikor csak ritkán oldható meg a találkozó, de ha tudom, hogy Ő az, vele tervezem az életemet, akkor hajlandó vagyok megvárni azt a 3 évet, utána meg összebútorozunk.

Persze ha valaki úgy áll hozzá, hogy fiatal vagyok, aktív szexuális életet akarok élni, akkor más a helyzet...

20/l

Mi 9.-ben jöttünk össze, aztán a 4 év után más városokba kerültünk egyetemre (nem sikerült elég jól a felvételije). Addigra stabil kapcsolatunk volt, ismertük egymást nagyon jól, és boldogok voltunk együtt. (minden napot együtt töltöttünk)

Ahogy kezdődött az egyetem, nem tudtuk, milyen lesz, de nagyon rosszra számítottunk. A suli sok figyelmet igényelt, az első hónapokban különösen, és könnyebben ment, mint vártuk. Azóta is minden hétvégén hazamegyünk, együtt vagyunk, és nagyon várjuk a vizsgaidőszakokat, hosszú hétvégéket, szüneteket. Eleinte gondoltunk rá, hogy egyetemet vált valamelyikünk, de szakmai szempontból a legjobb helyen vagyunk mindketten. Kerek három éve megy így az életünk, és boldogok vagyunk. Persze félév közben nagyon rossz egyedül, de telefon + internet sokat segít. És ez a helyzet is sokat segít abban, hogy még jobban megbecsüld a másikat, a vele töltött időt, és sokkal kevesebb a veszekedés is.

Ha alapvetően jó a kapcsolatotok és ismeritek egymást, egy ilyen hosszú, nehéz időszak megerősíti, ha kibírjátok. Ha nem megy, akkor talán nem is kár érte... viszont az első 3-4 hónapban szerintem mindenképp kiderül ez.

22F (és 21L)

Ezzel mi is így vagyunk. 10.be jöttünk össze, majd jött az egyetem és messze kerültünk egymástól. Az első év borzasztó volt, nagyon nehezen szoktuk meg, hogy nincs mindig mellettünk a másik. Veszekedni csak akkor veszekedtünk amikor sokáig nem találkoztunk, de ha együtt voltunk/ vagyunk sose veszekedünk. Nagyon várom már, hogy elkezdhessünk dolgozni és együtt tölthessük újra napjainkat- már összebútorozva. 2. évben már párom is jobban bírta a távolságot, így akkor már nem volt gond. Remélem ez így marad egyetem végéig. Úgy érzem ő életem szerelme, szóval szerintem minden szenvedést ( távollétet) megér, hogy később vele éljem le az életem. :)

20/L (21/F)