Undorodtok a dohányos emberektől?

Ismerőseim folyamatosan mondják, hogy omg, YX is dohányzik, milyen undorító, borzalmas...

Én nem tudom, mi kivetnivaló van benne. Bár én még sosem próbáltam ki és nem is tervezem, mert egyrészt ki*aszott drága, másrészt meg feleslegesnek tartom.

Ennek ellenére nem akadok ki, ha meglátok egy ismerőst, kezében egy szállal. Dohányzik. Oké. És?

Kíváncsi lennék a személyiségére úgy, mint barát. De párkapcsolatként nem nagyon jöhetne szóba: számomra dohányossal csókolózni olyan, mintha hamutálat nyalogatnék.

Arról nem is beszélve, hogy az egész lakás, a ruhák, a könyvek csupa cigiszagú lesz. Apukám sokat cigizett, tudom milyen az egy légtérben élni vele.

Egyáltalán nem örülök annak, hogy a párom erős dohányos, de azt azért túlzásnak tartom, ha valaki emiatt zárkózik el egy egyébként számára vonzó embertől.

Másik véglet: valaki itt azt írta, hogy fogadjam el, mert neki ez egy "személyiségvonása."

Én egy rossz szokásnak tartom, nem tulajdonságnak - és már most kevesebbet szív, mert csak azért is, mert én nem vagyok benne partnere. Bízom benne, hogy előbb-utóbb leszokik.

Hát én sokszor elgondoltam, hogy dohányzóval nem foglalkoznék. Már azért sem, mert a szüleim is erős dohányosok, utálom a bagót és mert asztmás vagyok, nekem különösen árt a passzív dohányzás. Aztán jött a párom. A kedvemért a napi másfél dobozt napi 4 szálra csökkentette. És tervben van, hogy teljesen el fogja hagyni.

Engem is sokszor zavar, hogy cigi után olyan savanyú cigiszagú a szája, általában ezért szájvízzel öblöget utána vagy fogat mos.

Számomra kizáró ok. Büdös a keze, a bőre, a szája, a haja, a ruhái, mindenéből árad a cigiszag, hiába hiszi azt, hogy tisztálkodással meg parfümmel és fogmosással eltűnik. Nem tűnik. Undorító. És ezen felül rendkívül unintelligensnek tartom azt, aki szívja. Úgyhogy párkapcsolatot sosem alakítanék ki dohányossal. Örülök, hogy a vőlegényem még azelőtt letette, hogy 7 éve megismerkedtünk, különben most nem lennénk együtt :D

22/L