Miért félek az emberektől?

*remenykedjunk:)

Tudod, mi van akkor, ha hülyeséget mondasz? A világon semmi. Mindnyájan mondunk időnként hülyeségeket, hiszen tévedni emberi dolog. Te is tévedhetsz, ahogy mindenki más is, az nem katasztrófa, és emiatt senki sem fog sarkon fordulni és otthagyni téged, ebben biztos lehetsz.

Nyugi, idővel ez szerintem megváltozik, ahogy idősebb leszel, úgy leszel egyre közlékenyebb, magabiztosabb. Nincs okod arra, hogy ilyen legyél, egész egyszerűen szorongóbb vagy az átlagnál. Tudatosan is lehet ezt fejleszteni: tréningek, pszichológus is segíthet biztos.

Te nem az emberektől félsz, hanem saját magadtól, mert itt arról van szó, hogy attól félsz, te okozol csalódást nekik. Egyébként ne gondold azt hogy te vagy az egyetlen ilyen ember a világon. Nem, rengeteg vagyunk gátlásosak, rajtad kivül többtízmillió félénk ember él a világban. A problémák ilyen esetekben korábbi negatív tapasztalatokból származnak, vagy beképzelésből. Rengeteg ember nem ismeri magát és beképzeli hogy ebben hülye abban béna amabban rossz. Aztán ezek berögzülnek, mert mindig megismétli, bebeszéli magának. Minden gátlás hasonló kicsit az anorexiához, beképzeled hogy nem tudsz beszélgetni egy jót és ez önbeteljesítő jóslatként fog működni. Egyszerűen azt tanácsolom neked, hogy nyugodtan beszélgess, bármit ami eszedbe jut. Esetleg ha nem megy az önkifejezés más formákban próbáld ki magad eleinte, sok írás, naplóírás, gondolatok kifejezése, rajzolás. Ha veszel egy füzetet és írsz bele valamit visszaolvashatod és az adhat sikerélmény. Nyugodtan beszélgethetsz bárkivel, mert ez olyan hogy biztos lesz olyan aki majd nem kér többet belőled, aki idegesítőnek fogja találni amiket mondasz, de olyan is akit nagyon le fog kötni és szeretni fog veled dumálni. Előbbieket lekellsz.rni, utóbbiak társaságát pedig élvezni fogod. Legyél szabad, és ne foglalkozz semmivel, a legmagabiztosabb ember is hibázik, sőt mindenki na és? Minden csoda három napig tart, ha nem úgy jön össze az apró hibáid kit érdekelnek majd, napok hetek múlva? Hát senkit, mert mindenki magával van elfoglalva. Nem azért élünk, hogy végig szorongjuk az életünket pláne nem mások miatt. Ha még sokáig ilyen maradsz, akkor csak értékes időket fogsz veszteni az életedből, és sosem tudni meddig élünk....Szóval ne akard elpazarolni az életed ilyen jelentéktelen félelmekre. Negatív dolgok, kritikák, bántások meg igenis kellenek, mert ezekből tanulhatunk, csalódnunk is kell, sőt néha pofára esni is.