Ez szerelem? Mit tegyek, elvagyok keseredve!?

Igen azthiszem szerelmes vagyok. Magamnak is alig merem ezt bevallani. Mert fura az egész. Nem igazán ismerem a srácot, nem találkoztunk sokszor de már az első pillanattól mikor megláttam nem bírom kiverni a fejemből. Egy buliban ismerkedtünk meg, aznap este nem beszélgettünk valami sokat. Másnap myvipen be is jelöltem. Vissza jelölt elkérte az msn-címem. 3 napra rá fel is vett. Sokat beszélgettünk, volt hogy bejelentkeztem és ő volt az első aki rámírt. Aranyos, kedves, teljesen levett a lábamról. Aztán rá egy kis időre ismét találkoztunk, de mivel em tudta h megyek így nem sokat beszéltünk akkor sem. Msn-en ismét ő volt az első aki rámírt, bocsánatot kért amiért nem tudott maradni, elkérte a számomat és kérlelt hogy találkozzunk. Találkoztunk is, eleinte még csak néhány szót váltottunk mivel én nagyon zavarban voltam. AZ este közepére már feloldódtam és igen jól szórakoztunk. Mikor először átkarolt azthittem rögtön össze esek. Elmentünk sétálni , nagyon jól érzetük magunkat.Haza kisért minket, több mint egy órát búcsúzkodtunk. Nem történt köztünk semmi, még egy csók sem de mély nyomott hagyott bennem az az este. Igazán boldog voltam. Hittem hogy most talán sikerül amit szeretnék. Persze utánna is írt msn-en ugyanúgy, mondta hogy beszélni szeretne velem. Teljes mértékben biztos voltam magamban. Aztán ez a beszélgetés elmaradt, msn-en egyre kevesebbet volt fent. Felmentem myvipre hátha ott kiírja mikor volt fent utoljára. Megnéztem új képek nála. Örültem el is kezdtem nézegetni ami nagy hiba volt. A végén egy lányt találtam. Mondanom sem kell mennyire szíven ütött. Elmondta hogy nem tud dönteni, nagyon sajnálja ami történt, de amíg nem tesz rendet a fejében , addig is maradjunk nagyon jó barátok. Igent mondtam, mert még mindig reméltem hátha lesz még valami. De nem így lett. Ahhoz képest hogy " jóbarát" akart maradni, nem keresett, már csak pár szót beszéltünk,és szép lassan már semmit. Egyik este ismét találkoztunk. Rendes voltam, köszöntem neki ő is rendes volt. Este picit többet ittam a kelleténél és kijött belőlem a depresszió. Sírtam miatta úgy mint még talán soha. De még a fejét se nagyon fordította felém. Akkor ott eldöntöttem hogy nem érdekel, megvoltam eddig is nélküle most is megleszek. Csak hogy ez nem így van. Egyszerűen nem vagyok meg nélküle..nemértem magamat..soha nem kedveltem meg ennyire ennyi idő alatt senkit. Megsem kelett volna ismernem. Minden szomorú zenénél, egy szomorú idézetnél könnyes lessz a szemem és rá gondolok. Bár tudom hogy hiába mert nem érdeklem.