Mit tegyek, szembeszálljak anyámmal? Nincs hozzá bátorságom, de így meg szenvedek.

Anyámnak nem tetszik a pasim, mert ő nem olyan tanult, gazdag stb.. Én meg tanult vagyok, normális állással (ő is dolgozik csak nem olyan végzettséget igénylő munkát, mint az enyém). És anyámnak ez nem jön be ellenzi az egészet. Megjegyzem már úgy tudja hogy szakítottunk, mert addig szekált míg ott nem hagytam. Nem bírtam elviselni naponta a beszólásokat, kiabálásokat, hogy miért ezzel a fiúval vagyok, és így szakítottam. (ennek már 1 éve). De utána rá 1 hónapra kibékültünk a fiúval, és azóta is együtt vagyunk, szeretjük egymást. De titokban. Nagyon rossz így titokban találkozgatni, és mindenkinek azt mondani, hogy nincs pasim, közben meg van és szeretem! Borzalmas ezt hazudni! A rokonság meg egyes emberek már szekálnak is, mikor lesz már pasim stb. És ez is nagyon zavar. Mit tegyek? Anyámat úgy képzeljétek el, mint egy pénzéhes, mások véleményére igényt tartó, külsőségekre adó illető. Ha megtudná hogy együtt vagyok azóta is ezzel a fiúval, enyhén szólva kikészülne... Már beleőrülök ebbe az egészbe. 21/L