Hallottam ahogy a húgom, (17éves) arról beszél a barátnőjével hogy mennyire el van keseredve, és hogy nem meri elmondani a család többi tagjának. Bővebben lent ?

1 óra elmélyült beszélgetés után itt vagyok. Leírom így, így követhetőbb..

-Valami baj van? Tudom hogy nem szoktunk ilyenekről beszélni az utóbbi időben, de nekem elmondhatsz bármit, megpróbálok segíteni.

Ő teljesen kiakadt hogy én hallgatóztam, és hogy miért pofázok bele az életébe. Mondta hogy menjek ki a szobájából. Nem tettem.. csak vártam míg lenyugszik, és elmagyaráztam neki hogy ha elmondja mi a baja, segítek, és ha akarja nem szólok anyáéknak. Itt elkezdett sírni. Azt mondta hogy annyira szégyelli magát, hogy nem meri elmondani, még nekem sem. Aztán mondtam neki hogy ha nem akarja hát jó, csak féltem őt. Ha majd készen lesz elmondja. Fél óra múlva nyílt a szobám ajtaja.. És elmondta hogy Krisztiánnal (a barátjával) szexeltek, de védekeztek, és mégsem jön meg neki már 2 hónapja. Először csak azt hitte hogy ingadozik, kimarad. De egyre jobban megijedt. Anyudéknak nem merte elmondani, mert félt hogy Krisztiánra lesznek mérgesek. Megkért hogy ne mondjam el anyáéknak. Még semmilyen tesztet nem vett, így holnap az első dolgom az lesz hogy veszünk egy tesztet, és elmegyünk nődokihoz. Elmondta hogy mennyire hiányzott az hogy velem beszélgessen. És sajnálja hogy eddig nem mondta. Kérdezte azt is, hogy mi lesz ha terhes, abortusza lesz? Ekkor a szívem szorult össze, mivel a párommal mi is picibabán gondolkodunk mostanság.