Lehet párom meggondolta magát? Már nem is akarja az összeköltözést?

Párommal 3 éve vagyunk együtt. Én egyetem évei alatt, elköltöztem otthonról. (mondhatni önálló életet éltem.) Nem szerettem volna abban a városban élni, ahol egyetemre jártam és párom miatt is úgy döntöttem haza költözöm szüleimhez, ameddig nem találok munkát és nem költözünk össze párommal. Ugyanis ez volt a tervünk.

Én 23 éves vagyok, párom 28. (Szüleivel él)

Én nagyon nehezen tudok újra alkalmazkodni ahhoz, hogy a szüleimmel élek, már nagyon elszoktam tőle és igazán nem is akarnék visszaszokni. (Pedig már fél éve itthon vagyok) Nagyon szeretnék már költözni. Párommal már egy ideje nézegetjük a lakásokat, de úgy vettem észre nem annyira fontos neki az egész mint nekem.

Én érdeklődöm, én beszélek a tulajokkal, én keresek, rám bízza az egészet. Ő pedig látszólag úgy áll az egészhez, mintha nem is érintené a dolog. Már számos nagyon jó albérletet kihagytunk, mert szerinte találunk jobbat és ne kapkodjuk el a választást. Mostanában azt is mondogatja, hogy így "rengetek pénzt dobunk ki az ablakon", amit félretehetnénk saját lakásra. Kértem, ha meggondolta magát, nem akar összeköltözni mondja meg. Nem akarok egyedül lelkesedni, tervezgetni ha neki teljesen más tervei vannak. Ilyenkor hárít, hogy erről szó sincs. Csak megjegyezte.

Nem értem miért ilyen. És azt sem, ha nem akar összeköltözni miért nem mondja meg?! Mondtam neki, hogy nem akarok rákényszeríteni semmit, én egyedül is költözöm keresek egy kiadó szobát, de én nem szeretnék tovább szüleimmel élni. Ebből én nem csinálok problémát. Ha nem akar velem élni, elleszek egyedül is. (Bár fájdalmasan érintene, de ez így sokkal rosszabb, hogy tervezgetek és várok)

Ő sokkal jobban keres, mint én. Szórja a pénzt felesleges dolgokra, de a közös életünkre sajnálná?! (Én ezt érzékelem ebből) Nem túl jó a kapcsolata szüleivel, mégis otthon szeretne maradni?

Azt is mondta neki szüksége van magányra és fél attól, hogy fog reagálni ha mindig együtt leszünk. (Korábbi kapcsolataiban, ha úgy érezte magányra vágyik fogta magát és lelépett hetekre. Ezt velem nem teheti meg, mert tudja hogy akkor többet nem lát) Néha azt is érzem, hogy az egyik én-e még élne szabadon kötöttségek nélkül a másik pedig nem akar elveszíteni. És tudja, hogy számomra egy nagyon fontos lépés lenne az összeköltözés.

De ezt nem tudom vele megbeszélni. Pedig nem veszekszem, nem vádaskodom, higgadtam kérem hogy mondja el amit gondol/érez! De mégsem mond semmit!

Mit gondoltok? Hogy vegyem rá, hogy őszinte legyen velem? Vagy én gerjesztek problémát az egészből?