Hogyan élted át a pároddal való összeköltözést?
A lelki oldala érdekelne. Mikor kezdted azt érezni az új lakásban/házban, hogy ez ezentúl az otthonod? Érezted -e, hogy a szüleid háza, ami nemrég a tiéd is volt, kezd eltávolodni? Ez természetes, de érdekelne, ki mit érzett.
Nekem az első pár hét nehéz volt, mert nagyon függtem még a szüleimtől lelkileg és szörnyen hiányzott a nagycsaládi légkör. Most pár napja hirtelen elkezdtem érezni, hogy ez az otthonom és olyan örömmel tölt el. Kezdetben nem éreztem, mert ez egy lakás, nem mi építettük, nem mi küzdöttünk érte csak belecsöppentünk és még berendezni is alig volt pénz...talán emiatt volt kissé idegen nekem (mindketten kertes házból jöttünk és talán nekem az volt a követendő példa, de az elsőre nem ment volna :)).Most vettünk pár dolgot és olyan jó, mert ezek már a mi kettőnk közös dolgai, nem amiket otthonról hoztunk. Bár azokat is nagyon szeretjük, csak más dolgokat ébresztenek bennünk, mert azokat a szüleinktől kaptuk. Ezt csak azért írtam le, mert én is válaszolni akartam a kérdésemre. Nektek milyen volt?
válasza: válasza:Az első kb 2 hétben figyeltem arra, hogy hol nyomom meg a fogkrémes tubust, hogy párhuzamosan legyenek a papucsok, a páromét is mindig megigazítottam, mert azt hittem, hogy így szeretné, hogy ez is hozzá tartozik a rendhez, hogy ettől leszek jó és gondoskodó. Aztán belefáradtam, elsírtam magam ,hogy ez nekem nem megy (egyébként szörnyen rendetlen vagyok) és leült mellém, kiderült, hogy észre sem vette az igyekezetemet, mert neki ez egyáltalán nem volt fontos. Onnantól lettem laza és ne nem érdekelt, ha egy pohár ott maradt este a mosogatóban, vagy ferdén álltak a papucsok. Nem is értem ,otthon sem volt soha ilyen katonás rend, amit én meg akartam valósítani.
Azóta eltelt 12 év (18 évesek voltunk mindketten, amikor összeköltöztünk), a lakás szalad, mert hiába rakok rendet a két rosszcsont picurnak elég 1 perc, hogy minden megint a földön heverjen. ;-) De ez most így jó. Én pedig csak mosolygok a régi énemen, hogy milyen hülyeségeket tett az a kislány.
válasza:2. vagyok.
Honvágyam nem volt, mert nem éreztem túl jól magam otthon, de tény, hogy meg kellett szoknom az új helyzetet. Akkor épp egy OKJ-s képzésben vettem részt gimi után és az osztálytársaim közül én voltam az egyetlen, aki nem otthon lakott. Irigyeltek, hogy én a párommal élek, ellátom a háztartást stb.
válasza: válasza:mi ráadásul a párommal 1 hónap ismeretség után külföldön költöztünk össze. ennek már 2 éve. hogy milyen volt?
az eslő 2 nap kicsit sokkos :) új ország, új kapcsolat, új lakás. de aztán az első 2 nap után kezdtem tényleg érezni hogy igen ez végre csak a miénk, senki nem szól bele hogy rendezem/rendezzük be, van saját jó kis konyhám stb stb. én nagyon örültem,hogy végre van saját életem (elég sokáig a szüleimmel laktam) úgyhogy nem volt nehéz ezt megszokni és otthonomnak tekinteni.
válasza:Egyetem miatt én 18 évesen elköltöztem otthonrol,párom (ő az első,és remélhetőleg egyetlen,akivel összeköltözök,persze lakótársak voltak,de az más) már ugy ismert meg,hogy önálló vagyok.Neki volt nehezebb elszakadni otthonrol,anyuci kisfia volt,aki 10re hazaért 22 évesen:D...aztán 1 nap aludt nálam egy héten,utána kettő,utána sokáig 3,aztán az anyukája közölte,hogy eldönthetné,hogy hol is lakik...
én csak türelmesen kivártam mig megérik a gondolat,ugyis ideköltözik...
lelkileg annyi,hogy végre nincs olyan este,hogy ne gyütt aludnánk el,meg reggel ne együtt kelnénk fel...
válasza:Nagyon rossz volt nekem.
De szerencsére a párom hogy melletem volt nem volt véeszes
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!