Hogy éltétek meg az összeköltözést a pároddal? Milyenek voltak az első hetek? Vízválasztó lehet-e egy kapcsolatban az összebútorozás?

Mi úgy költöztünk össze, hogy egy ideig megtartottam a másik albérletet is, hogy ne legyen bennünk a stressz, hogy nincs hova visszamenni. Amikor már összeszoktunk, akkor mondtuk fel a másik lakást, és így nem volt rossz.

Ezt azért akartam így mert a legjobb barátom a menyasszonyával való összeköltözés után jött rá, hogy egymás apró hülyeségeit nem bírják elviselni, és két hónap múlva szakítottak.

Fura volt, hogy fel kellett forgatni a lakást, bútorokat átrendezni, hogy elférjünk, mindkettőnk ruháinak és egyéb dolgainak meglegyen a helye. Ez még utána hetekig változtatgattuk.

A párom az összeköltözés után nyugodott meg, hogy már biztos nem megyek vissza a régi barátnőmhöz.

Mi mind a ketten otthonról költöztünk egybe. Hetekig tervzgettük a lakást, feljártunk, meg a beköltözés is lassan ment. Pakolgattunk. Már a ruhák is fent voltak, de mi még otthon aludtunk. Mert karácsony volt. ez volt az utolsó karácsony a szülői háznál. Első éjszakánk együtt, mármint összeköltözve, december 27.-én volt. 3 éve. Nagyon jó volt így, szerintem mert lélekben is fel tudtunk rá készülni.

Egyébként az első éjszakán nem kettesben töltöttük. Van két kersztgyerekem ők fent aludtak velünk. Azt hiszem ez rányomta a bélyegét a lakásra. Sokszor vannak vendégeink. Leginkább olyan családtagok akik barátok is. És itt szinte midig vidámság van.

A férjemmel az összebútorozás igazából egy több hónapig tartó folyamat volt. Először csak kéthetente aludhattam náluk, ez elég rossz volt, mert a szülei gyakorlatilag beleszóltak (és -nak) az életünkbe, ilyen szinten, minta gyerekek lennénk. :( Szóval eleinte csak kéthetente aludhattam ott, aztán egyre gyakrabban töltöttem ott a nappalokat, este pedig a legutolsó busszal mentem haza (a kollégiumba). Ez elég kényelmetlen volt egy idő után, de kb. egy év után a szülők már látták, hogy nem fogom egyben lenyelni a kisfiukat, így hetente egyszer, sőt, többször is ott aludtam. Egyre több cuccom volt náluk, viszont még egy évig kétlaki életet éltem. A kollégiumi helyemet azonban fenntartottam, ha netán beütne a ménkű...

Aztán mikor tavaly tavasszal eljegyeztük egymás, azt vettem észre, hogy náluk lakom. :) Júniusban véglegesen kiköltöztem a koliból, szeptemberben pedig megvolt az esküvő. :)

Én azt tudnám tanácsolni, hogy ne tűzzetek ki egy konkrét időpontot, amikor is egyikőtök a másikhoz cuccol, vagy közös albérletet vesztek ki. Az nagyon hirtelen történik, nagyon új lehet a helyzet, és sok (kellemetlen) meglepetéssel járhat, mert nagyon is igaz az a közhelyes mondás, hogy "lakva ismerjük meg egymást".

Mindig hagyjatok menekülőutat, legalább addig, míg biztos nem lesz, hogy a kapcsolat nagyon-nagyon hosszú távra szól. :) Ha más nem, legalább egy ely legyen, ahol tudod, hogy pár napra befogadnak. Ez is jó.

Sok boldogságot! :)

Nálunk is úgy történt az első ősze költözés mint az előttem szólónál,aztán elvégeztem a sulit és ugy döntöttünk szerencsét próbálunk és felköltöztünk a Balatonhoz,200km-re otthontól:-)

2008 június 5.én költöztünk hivatalosan össze kettesben,addig a szüleivel laktunk,azóta Valentinkor menyasszony lettem,egy helyen dolgozunk,a nap 24 orályában együtt vagyunk,és ez így tökéletes,senkivel nem cserélnék,de az igaz lakva ismeri meg az ember a másikat,kiderültek a stiklik a hóbortok,de igy is ugyanúgy szeretem mint 2006 elején mikor összejöttünk:-)

Feltétlenül.

Összeköltözés előtt átlag 2 hetente találkoztunk - olyankor csodálatos volt.

Összeköltözés után derült ki 2 apróság:

- ennél sűrűbben lélekben képtelen a szexre. Mindig megoldotta valamilyen módon - és, ha ez nekem nem tetszett, akkor hosszú-hosszú (esetleg több hónapos) szexmegvonás következett. Ez ugye "csak" 3-4 alkalom volt neki. Közben úgy állította be, hogy én nem kérem. Ha kértem, akkor viszont mindig szexmegvonás lett belőle.

Ez annyira igaz, hogy még a nyaralások alatt (amikor ugye együtt voltunk heteket) - minimum a 3. (de néha már az első) napon összeveszett velem: a következmény a szokásos.

- viszont elvárta azt, hogy folyamatosan olyan figyelemmel forduljak felé, mintha még csak 2 hetente találkoznánk. Igen erősen csodálkozott, amikor ez folyamatosan nem ment.

Mivel sok jó tulajdonsága volt, ezért próbáltam változtatni (magamon is) és mellette maradni - sajnos nem jött össze.

Mindenképen összeköltözést javasolok - menekülő utak fenntartásával - még mielőtt végleg elköteleznétek magatokat!

Mi már a fősuli alatt együtt laktunk. Aztán ő végzett, én bejárós lettem. Addig szüleinknél laktunk, én gyakran ottaludtam nála.

Aztán eladtuk a családi házunkat, 2 hónapra odaköltöztem hozzájuk. (2008.április 1-május 31-ig). Aztán szüleim vásároltak nekem egy egyszobás lakást április elején, ennek a felújítása 2 hónapig húzodott. Június elsejétől itt lakunk, nagy egyetértésben. A december 24-ét külön töltttem a szüleimtől, mert a párom édesanyját és testvérét hívtuk meg ide , utána meg a nővérem jött át. Nagyon rossz volt a szüleim nélkül, sokat sírtam is, de más okból is.

8 és fél éve vagyunk együtt. 23/l és 25/f