Hogy éltétek meg az összeköltözést a pároddal? Milyenek voltak az első hetek? Vízválasztó lehet-e egy kapcsolatban az összebútorozás?

Persze, hogy vízválasztó lehet, mert ha két ember nem tud együtt élni (ritka, de van ilyen), nincs tovább értelme a kapcsolatnak.

Mi 1,5 éve költöztünk össze az esküvőnk környékén (lehet lepontozni). Különösebb gond nem volt, mert előtte már 4 éve ismertük egymást, és minden nap taliztunk :) Persze apróbb hülyeségei mindenkinek vannak, de összességében szuper minden!! 25/L

Szia! Nálunk ultrabrutálisan alakult. Azóta sem merek belegondolni :-S Pedig aztán nagy volt a szerelem, meg régóta terveztük, és elég gyakran is találkoztunk.

Aztán összeköltözés után elvárta, hogy én takarítsak, főzzek, mossak, szexi legyek, dolgozzak, egyfolytában szexeljünk. DE! nem lehetett olvasnom, tévéznem, számgépeznem, mert egyből jött, hogy mert én nem is szeretem őt. Meg barátaim sem lehettek, nem mehettem sehova.

És meggyűlöltem. Viszont maradtam pesten, és most már boldog párkapcsolatban élek a férjemmel, és várjuk a babát. A vele való összeköltözés olyan simán ment, mint kés a puhavaban. Ennek az volt az előzménye, hogy évekig csak barátok voltunk, nem mertünk lépni amásik felé, és tökéletesen kiismertük a másik hülyeségét. Míg az előzőnél az ex eljátszotta a tökéleteset, aztán kiderült hogy minden csak nem az, addig a férjem soha nem mutatott mást, mint ami. Én meg alapból nem tudok színészkedni :-)

Minden esetre senkinek nm kívánom az első kálváriát végigélni, viszont nagy tanulság volt nekem.

Mi 3 éve költöztünk össze, akkor én 22 voltam, a párom 24. Hát őszinte leszek, sok minden kiderült, valóban igaz, hogy lakva ismered meg a másikat.... Az első 1 év kicsit húzós volt, amíg a másik hülyeségeit megszoktuk, de azóta gördülékenyen mennek a dolgok. 1 éve összeházasodtunk, 2 héten belül születik a babánk, nekünk bejött.

Mondjuk én nem mentem volna férjhez úgy, hogy előtte legalább 1 évet nem lakunk együtt.

En ketszer koltoztem eddig ossze valakivel. Az elso egy hosszu folyamat volt, igaz, hogy fiatal is voltam. 18 evesen ismerkedtem meg az exemmel es kb masfel ev mulva butoroztunk ossze teljesen, de akkor mar egy eve heti het napbol otot nala toltottem. Valamiert en nem voltam tul biztos a kapcsolatunkban, epp emiatt meg jo sokaig megtartottam a kulon szallasomat is (egy koliban bereltem egy szobat). Jol indult, voltak szep honapok es kevesbe szepek. Idovel elegge ellaposodott a kapcsolatunk, munka utan hazamentunk, kozben bevasaroltunk, megfoztem, eleraktam az ennivalot, elmosogattam, mostam, teregettem, kutyat setaltattunk, majd beult mindenki a sajat laptopja ele, vagy csak az egyikunk ult gep elott, a masik tevet nezett, aludt. Engem ez zavart, az exemnek teljesen normalis eletvitel volt, nem ertette, hogy mi a baj ezzel. Masfel evig eltunk egyutt es addig nem jutottunk el, hogy kozosben legyunk anyagilag is, pedig kozben meg a lakast is felujjitottuk, illetve o vett egy masik hazat, amit en rendeztem be. Nagyon kiralysagos es meghitt volt ugy elni, hogy "Tegnap en vasaroltam, ma te fogsz, ez az en fotelem, az a te mosogeped, a mult honapban en vettem a kutyanak tapot, most te fizeted." Basszus, meg az aranyhalaink fele is az ove volt, a masik fele meg az enyem... Ha megcsinalta a laptopomat es vett hozza valamit, akkor en masnap atutaltam a dolog arat a bankszamlajara. Masfel ev egyutteles utan ugy elkoltoztem, hogy az osszes butort, gepet ott hagytam a ruhaimon, a szemelyes targyaimon es a futopadon kivul. Ami meg durvabb, az az, hogy utana meg ket evig "egyutt" maradtunk, ami abban nyilvanult meg, hogy minden masnap delutan mentem kutyat setaltatni, akkor is, ha o otthon sem volt, a hetveget nala toltottem, bevasaroltunk, foztem neki, kitakaritottam a lakast, ha volt munka a masik haznal, akkor azt is, majd este hazavitt, mert en altalaban a barataimmal toltottem a szombat estet, vasarnap pedig ismet mentem napkozben hozza. De inkabb a kutyahoz.

Szoval ennek a kapcsolatnak ugyan mindegy volt, hogy egyutt elunk-e, vagy kulon, ugyanolyan lapos volt es ertelmetlen, de sajnos mind a ketten eleg kitartoak voltunk ahhoz, hogy ezt csak ot ev utan lassuk be.

A kovetkezo osszekoltozes lenyegesen egyszerubb volt. Miutan elhataroztam, hogy egy darabig nem szeretnek komolyabb kapcsolatba belebonyolodni talalkoztam egy sraccal, aki epp koltozoben volt kulfoldre. Harom honapig turbekoltunk, elkoszontunk ugy egymastol, hogy majd lesz valami, lehet, hogy jovore talalkozunk legkozelebb, lehet, hogy soha. Egy hete elt kulfoldon, amikor a munkahelyemen osszetuzesbe keveredtem a fonokommel, aki mar harom honapja halogatta a hivatalos eloreleptetesemet, annak ellenere, hogy mar regen azt a munkat csinaltam, amihez jobb statusz is jarna. Merges voltam, este beszeltem a "sraccal" telefonon, mert epp felhivott, mondta, hogy uljek fel a gepre es koltozzek en is ki. Fel oraval kesobb megvettem a repjegyet, masnap felmondtam a munkahelyen, kivettem a ket het szabimat, elkoszontem a csaladomtol es a baratoktol es kiutaztam a paromhoz, akivel akkor meg ki sem jelentettuk, hogy egy par vagyunk. Mire jottem kiberelt egy lakast, az erkezesem napjan vitte oda o is a cuccait, az agyon kivul semmi sem volt osszerakva, de a kulon toltott hetek miatt szeretkeztunk egybol egy nagyot, majd o dolgozni ment, mire hazaert en szethuzogattam a butorokat, kipakoltam mindketton borondjet, foztem egy finom vacsit, o meglepeteskent hozott haza desszertet, ettunk, szeretkeztunk ismet egy nagyot es ki nem szalltunk a masik fenekebol. Azota is ezt csinaljuk...

Belatom, hogy hajmereszto dolog volt igy osszekoltozni valakivel, de a mentalitasunk, az eszjarasunk, a humorunk nagyon hasonlo, ugy vagyunk egymassal, mint a borso es a heja. Masfel ev utan osszehazasodtunk, kutyat vettunk, gyermeket vallaltunk, mar megszuletett a babank.

Osszhang van mindenben, megvitatjuk a dolgokat, a nagyobb kiadasokat megbeszeljuk, mindkettonknek meg van a privat szferaja is, de mindenben segitjuk a masikat. Van napi rutin, de nincs monotonitas, nincs olyan, hogy en dolgom, te dolgod, ha valami van a gyerekkel es nincs idom a lakasra, akkor hazajon es elmosogat, elmegy es bevasarol, pedig azt altalaban en csinalom meg, de ha tobb idom van, akkor kiviszem en a szemetet, feltakaritom en az udvart, pedig azt altalaban o csinalja.

Szoval ugy vettem eszre, hogy az osszekoltozes sikeressege a kapcsolat milyensegetol fugg. Ha az jo es szeretitek egymast, akkor el lehet viselni a masik furcsa szokasait es osztonosen megerzed, hogy mit tegyel, hogy a masiknak is jo legyen (mondjuk barmennyire is szeretsz a gep elott ulni, erot veszel magadon es nem valsz gepfuggove, hogy minden estedet ott toltsd, ha tudod, hogy a parodnak szuksege van a tarsasagodra).

Nálunk távkapcsolatnak indult, ő külföldön, én itthon. Találkoztunk karácsonykor 2 órát, húsvétkor pár napot, majd ugyanabban az évben májusban egy hét szabi nála, amikor megbeszéltük, hogy kiköltözöm hozzá mert nagyon nagy a szerelem:D Júniusban felmondtam, pakoltam, búcsúzkodtam, és egyedül nekiindultam a nagyvilágnak, hogy vele lehessek. Az elején amíg összecsíszolódtunk voltak kisebb problémák, de úgy gondolom, hogy ha egy pár önmagát adja összeköltözés előtt(is) később nem lehetnek bajok. Persze ettől függetlenül vannak dolgok amiket meg kell szokni /én széthagyom a ruháimat, ő a zokniját, vagy üresen visszateszi a tejes dobozt, stb) de meg kell tanulni nevetni ezen, és elfogadni, hisz ugyanúgy ahogy nekünk el kell fogadni dolgokat, ugyanúgy ő neki is alkalmazkodni kell hozzánk!!! Sokan ezt elfelejtik és csak elvárásai vannak. Ha rendben van egy kapcsolat, akkor ez nem lesz gond, ha nincs, akkor sajnos minden apróságba beleköt az ember, hogy magára hívja fel a figyelmet, vagy egyszerűen csak kötekedjen a másikkal. Amit még fontosnak találok, hogy már az elején úgy kell alakítani, hogy az otthoni teendők meg legyenek osztva. Pl: én takarítok, ő leviszi a szemetet és bevásárol addig, így mire befejezi ő is meg én is, szabadok vagyunk, van időnk egymásra és nem az van, hogy az egyik lustizik a másik meg megszakad. Az elején lefektetett "szabályok" fontosak.

Amúgy 11 éve vagyunk már együtt, ebből 4 év házasok. Sose bántam meg, hogy huszonévesen így döntöttem, úgy érzem a világ legjobb férje az enyém!!

Sziasztok!

Mi a párommal 4 hónapja költöztünk össze. Ráadásul mivel nagyon bonyolult volt a kapcsolatunk úgy költöztünk össze, hogy előtte még soha nem aludtunk együtt. Tehát a közös életünk első éjszakáján aludtunk először együtt... Számomra ez egy csodálatos dolog volt. Egy hónapig éltünk kettesben. És utána került hozzánk a párom két gyermeke. Még mindig úgy vagyok vele hogy csodaként élek meg minden napot. És ne félj attól hogy fura lesz, hogy minden pillanatban együtt vagytok. Nálam az első hét volt olyan "nyaralós" feelingű, de aztán minden ment a maga útján. Mi nagyon gyorsan összeszoktunk. Soha nem voltam boldogabb. Pedig én nem csak róla hanem a két gyerkőcről is gondoskodom. Együtt élni a szerelmeddel egy csoda, úgyhogy ne aggód túl. Ha tényleg szeretitek egymást, akkor mosolyogva fogod elpakolni a cuccait amit széthagy... :) Legalábbis az első pár hónapba biztos... ;) Üdv. L/24

22 és lány vagyok a párom 24.

lassan 5éve vagyunk együtt,több mint 2éve együtt élünk már jegyesek vagyunk és boldogok,szerelmesek :-)

Mi az összeköltözés elött is sokat töltötünk együtt,hol én aludtam nála napokig hol ő nálam,szóval mi már egy jól összeszokott páros vagyunk.Meg kell szokni egymást..de semmi gond nem lesz ha te is összeköltözöl a pároddal,tudod lakva ismerszik meg az ember,ha jó páros vagytok és összeiletek nem lesz gond az együtt éléssel