Talán kezdek belé szeretni? Vagy csak egy egyszerű ábrándozás?

Van egy fiú, aki az első pillanattól kezdve felkelti az érdeklődésemet. Nagyon bejön, egy suliba járunk, ráadásul osztálytársak, és barátok is vagyunk. :D Sokat szoktunk beszélgetni, de nem komoly dolgokról, inkább csak hülyülünk együtt. Elég nagyképű, ami nem jelent jót (szerintem).

Egyik nap azt vettem észre hogy folyton őt bámulom, barátnőm szólt rám hogy mit bámulok ennyire..

Amikor reggel elindulok a suliba az az első gondolatom, hogy: "érjek már oda hogy láthassam" ... amikor beszélgetek vele úgyérzem elolvadok a hangjától, a mosolyától, és attól ahogy csak egyszerűen rámnéz, egyszerűen élvezem azt a pillanatot is amikor csak szimplán összetalálkozik a tekintetünk óra közepén.

Ma kicsit "összekoccantunk" mikor jöttem be az ajtón ő pont jött ki, és az arcunk kb. 2 cm-re állt meg egymástól, 3-4 másodpercre szótlanul megálltunk egymással szembe, mintha megállt volna körülöttem a világ, éreztem az illatát, a sóhaját hihetetlen érzés volt. A matek dolgozatot is egymás mellett írtuk, és annyira belefeledkeztem a nagy ábrándozásba miközbe őt figyeltem, hogy azt vettem észre hogy kicsengettek, én meg egy betűt nem írtam le..xDD :D

Nem tudom eldönteni hogy most szerelmes vagyok vagy csak ábrándozok, vagy talán plátói szerelemről van itt szó?

17/L

A baki az egészben az, hogy ő csak barátként tekint rám, sőt lehet hogy csak haverként..:/ és én ezt tudom, mert nem úgy néz rám, mint ahogy én rá.

Este ő az utolsó gondolatom, néha-néha vele is álmodok elég 'furcsa' dolgokat..:D egyszerűen úgyérzem vágyom rá, vágyom a társaságára.