Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy tudnék egy ilyen szakítást feldolgozni?
Tudom, hogy nem csak én járok ebben a cipőben, de sajnos végül ebbe a helyzetbe jutottam én is.
Ő volt a tökéletes lány számomra, mint belsőleg, mint külsőleg. Ő volt az, akivel el tudtam volna képzelni bármit a jövőben. Már 4 hónapja tart ez az állapotom, hogy a nap szinte minden órájában valami miatt rágondolok és teljesen elveszik a koncentrációs képességem. Megyek az utcán és elég egy szín vagy egy bizonyos hang és máris ő jár egész végig a fejemben.
A kötelesség választott szét minket és a távolság. Mindketten teljesen más fele indultunk tovább. Tudom, hogy milyen csodálatos ember ő, ezért nem akartam feltartani az életben. Biztos, hogy fog jobbat találni nálam, megérdemli. Továbbra is barátok vagyunk természetesen, és olyan jó vele beszélgetni csupán neten keresztül is. Olyankor megint a fellegekben érzem magam. De ez az érzés is csak a beszélgetésünk végéig tart. Azután ismét csak tépem magam a történtek miatt.
Tudom, hogy ez nem változhat meg. Nektek meddig tart vagy tartott egy ilyen szakításotokat feldogozni?
(Amúgy nem kell bölcsellő válaszokat írni, csak muszáj volt ezt hirtelen valahova leírnom.)
válasza:Te normális vagy?
Ahelyett hogy itt sírsz inkább kapd össze magad és takarodj utána.
Sajnos ez nem lehetséges több szempontból is. Hogy normális vagyok-e? Nem... szerelmes vagyok és nem vagyok normális.
Hidd el, legszívesebben az első vonattal elindulnék vagy akár gyalog is, de a körülmények nem engedik, amiket nem szeretnék részletezni.
válasza:Hát igen. Nagyon szép volna, ha ez ilyen egyszerű dolog volna. Megtehetném, van rá esély, hogy megint összejönnénk, de ez a jövőben továbbra sem mehetne tovább a távolság miatt. Több és több száz kilóméterek... egy rendes kapcsolat nem ilyen. Külföldön dolgozik ideiglenesen, majd szeretné folytatni a tanulmányait vagy Budapesten vagy ha lehetőség adja, akkor külföldön. Nos hát én 5 éves osztályban vagyok, szóval csak jövőre teszem le az érettségit, majd az a célom, hogy külföldre menjek. Tehát rettentően bizonytalan, hogy hol leszek én meg ő 2 vagy 3 év múlva.
A másik válaszolónak pedig csak annyit: Minek bújjak el pár órára a valóságtól, ráadásul úgy, hogy közben tönkreteszem magam?
válasza:Hát most nagyon együttérzek veled ..
Engem 1 hónapja raktak ki 4 év után, de másért. Vele képzeltem el mindent, megkérte a kezem stb .. Távkapcsban voltunk (400 km), és megértem, hogy te nem akarsz ilyenbe belemenni, mert tényleg nem sokáig tartható ez az állapot.
Szerintem állj úgy a dolgokhoz, hogy együttlehettek még, ha majd visszajön BP-re, de ne várj rá, éld addig az életed. Az is előfordulhat, hogy idővel találsz mást, és az is, hogy visszajön, és boldogok lesztek. Te semmiképpen sem veszíthetsz : ) Próbálj meg ne azon agyalni, hogy addig mi lesz veled, mert akkor ugyanígy fognak eltelni a következő hónapjaid is.
Ami szintén nagyon fontos, hogy ne tőle tedd függővé magad és a boldogságod, keress olyan dolgokat, amiket élvezel, és nem vele kapcsolatosak. Nagyon ismerős ez az addig van "életerőm", amíg beszélünk ..
Parancsolj, egy bölcsellő válasz : ) De szerintem ezt mind tudod te magadtól, csak nincs elég kitartásod vagy bármid.
19L
Sajnálom, hogy együtt kell érezned velem. Nem könnyű dolgok ezek. Én is azon vagyok minden erőmmel, hogy továbblépjek, de ez nem egy amolyan ki-be kapcsolom dolog. Úgy a hétköznapokban jól el szoktam lenni, azzal talán nincsen gond, bár közben az ő gondolata is ott van a fejemben szinte állandóan.
Hát de végül is ilyen az élet és ilyen a változás. Nem tudom, hogy ilyet mondhatok-e, de köszi a "bölcsellő" válaszodat. Remélem, hogy te is minél előbb fogsz találni valakit. Szép életet kívánok neked. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!