Egyesek miért nem tudják feldolgozni a szakítást, és harcolnak a semmiért, annak ellenére, hogy miattuk lett vége mindennek?

Merthogy megismerkedtem egy férfival(28), aki feledtette velem minden múltbéli traumámat, és hát eljegyeztük egymást, és nemsokára egybe kelünk.

3 éve ismerjük egymást, és hát sok türelemmel elérte, hogy szerelmes legyek bele, megszeressem.

Jóval előttem volt egy komoly barátnője, aki megcsalta, és elhagyta.

Miután összejöttünk a párommal, a volt barátnő feltünt és hát, mivel nagyon szeretem a páromat (és mindig azt az elvett vallottam, hogy "hagyd elmenni, ha visszajön a tied, ha nem, soha nem is volt az") hagytam elmenni, és hát ő visszajött. Ez nagyon jól esett nekem, és hát nemsokkal ezután megtörtént az első alkalom közöttünk.( félreértés ne essék, nem történt semmi közöttük).

És hát a volt barátnőnek nem tetszik mindez, és szerinte én csak elszedtem a párját. De én ezt nem érzem így.

Mégis, most én vagyok a hibás mindenért?

23/L