Mit tennétek? Apa közölte hogy nem tudja feldolgozni hogy apa lett és semmit nem érez 8 hetes kislánya iránt. Voltatok ilyen helyzetben? Mi lett a vége?

Ez borzasztó de szerintem egyáltalán nem egyedi reakció. Néha én is észrevettem a férjemen, hogy ne nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, félt hozzáérni a gyerekhez, de nem azért mert nem szerette. Szerintem kell neki egy kis idő, hogy feldolgozza a dolgot, mert ők nem úgy élik meg mint mi nők, akik már a terhesség alatt is szoros lelki kapcsolatban vannak a picivel. Apa és lánya között hatalmas "szerelem" tud kialakulni, de nem azonnal. Nem tudom mennyi idős a párod és mióta vagytok együtt, de én nagyon drukkolok, hogy minden rendben legyen, mert annak a babnak mindennél nagyobb szüksége van a szüleire.

Drukkolok nektek, hogy minden helyre jöjjön:)

Bár az én párom nem mondott ilyesmit, első pillanattól szerette a lányát, de igaza van az előttem írónak, idő kell nekik.

Nálunk a nagy "szerelem" akkor alakult ki, amikor a kicsi már olyan idős volt, hogy lehetett vele valamit "kezdeni". Amikor már huncutkodott, kacagott, tudtak játszani,...

Egy ilyen picike még csak eszik, alszik, sír, kakil. Apuka nem is igen tudja még ilyenkor, hogy mit is csináljon vele.

Tudom, hogy nem esett jól, de nyeld le a békát, majd megbarátkozik vele, megszereti idővel!

Sok sikert & rengeteg türelmet!

1 éves baba anyukája

Nemtudom, hogy mennyit segít a baba ellátásába, de ne hagyd, hogy ne segítsen!!! Kérd meg, hogy pelenkázza át, segítsen a fürdetésnél, az öltöztetésénél, mindennél. Nálunk hasonlóan kezdődött a helyzet, én leültem vele megbeszélni, hogyha így áll hozzá, akkor le fog maradni olyan dolgokról, mint első mosoly, átfordulás, kúszás-mászás, stb... Innentől kezdve ha itthon van, igaz nem dolgozik teljes állásban, akkor segít, játszik vele, segít a nevelésében és imádja ezt.

Ne hagyd már az elején, hogy kimaradjon az apa, mert utána lehet, hogy mégnagyobb lesz a szakadék közöttük. Ez csak az én véleményem, lehet, hogy idővel ígyis szerelemmé alakul.

12:18-as vagyok.

Utolsónak: nálunk sem volt nagy érdeklődés a poci iránt. Sokat sírtam emiatt. Még a kezét is csak akkor tette rá, ha már nagyon noszogattam! Nem volt hallgatózás, beszélgetés,... Pedig nagyon vártam! :(

Aztán megszületett, szerette, csodálta, de nem nagyon tudott vele mit kezdeni.

Aztán "kinyílt" a gyerkőc a világra, aranyos volt, gagyarászott, nevetett,... és apa szerelembe esett! :D

A kislányunk a mindene!

Tudom, hogy most nagyon rossz Nektek, de türelem! Megjön az a szerelem!

Minden jót! :)