Miért nem tud megvígasztalni a párom?

Dorombolás alatt én azt értem, hogy mosolyog, kedves szavakat mond, és hízeleg, megsimogat, puszi, stb. Képletesen dorombol, tessék ezt nem konkrétan érteni.

Zsizsik666:

"és hiába fogsz te rámosolyogni, kedveskedni neki, nem fogja viszonozni jó szavakkal."

Hát ez az. Feltételezed, hogy nem érdemes meg sem próbálni, mert "hiába fogsz rámosolyogni", és "úgysem fogja viszonozni".

Én ebben látom már azt, hogy aki ilyet tételez fel a párjáról (legyen az férfi, vagy nő mindegy) máris alkalmatlan párkapcsolatra, és máris a válásra készül.

Hol marad a türelem, a megbocsátás, a másik megismerésének szándéka?

Kedves Zsizsik666! És kedves Kérdező!

Valójában igen fontos dolgot említettél.

Idézlek: "nem feltételezés volt. Tapasztalat :/ És mindkét kapcsolatomban, sa környezetemben is ezt látom." - körülbelül ennyire értünk a kapcsolataink egyben tartásához. Ma már borzasztóan nagy arányú a válások, szakítások száma. Régen nem így volt. A különbség csak annyi, hogy ma már mind a férfi, mind a nő birtokolni akar. A birtokláshoz hozzátartozik, hogy elvárja, hogy a másik legyen vele figyelmes, legyen odaadó, szolgálja őt, ő pedig uralkodni akar rajta, mint egy használati cikken - a kocsin, a tévén, számítógépen, vagy a vasalón.

Nem azt mondom, hogy a nők a hibásak, ne értsetek félre. Mindketten azok. De a folyamat csakis akkor tud pozitív irányt venni, ha valamelyik fél feleszmél, és elhatározza, hogy neki a kapcsolat fenntartása fontos!

Ez után sem áll le a megalázás, akár a feleség aláz, rugdos, vagy a férj, vagy akár akár ütik-verik a másikat (olyannal is találkoztam, akit a felesége vert!!! ráadásul pap volt az illető férfi).

Ezek után ha a kapcsolat egyben tartása csak az egyik fél szilárd, eltökélt elhatározása lesz, a poklok útján kell keresztülmennie. Nem változik meg a másik egycsapásra!!! Viszont aki jó irányba változni akar, egy idő múlva elveszti a kitartását, megfakul a szándék, lecsillapodik a remény.

Pedig itt csak kitartással lehet győzni.

Ha már annyit emlegettem, az én példám is ilyen. A kapcsolatunk kezdete utáni első év végétől közel 8 évig fokozatosan alkoholista lettem, majd drogos. Szinte végig ott lógott a levegőben, hogy kirúg a francba. És mikor egyszer véletlenül meghallottam, hogy az édesanyjának milyen szeretettel beszél rólam, elszégyelltem magam és ott helyben a szívem majdnem megszakadt az iránta érzett szeretetemtől.

Ha néha ő ideges, vagy nincs formában, nem érdekel. Elviselem, mert ő sokkal többet viselt el tőlem.

Nálatok nem ilyen durva a helyzet, csak nem figyel oda rátok a férj, de ha megmarad bennetek a remény, és képesek vagytok a rosszak ellenére a jóra figyelni nála, éppen ugyanúgy meg fog változni, mint én 10 éve.

Sajnos nem kaptunk hatalmat arra, hogy változtassunk a másikon. Csak magunkon tudunk! És ha magatokon erőszakot vesztek a kapcsolat érdekében, annak mindig meglesz a jutalma!