Szereted annyira a párod, hogy megbocsátanád, ha megcsalt?

A megcsalás is szemét dolog, de az érzelmi zsarolás mindenen túl megy. Aki érzelmileg zsarolja a másikat, az kutyába se nézi az illetőt. Nem tiszteli, ergo nem is szeretheti, nem veszi emberszámba. (Általában gyerekes viselkedű/gondolkodású nők, illetve fogyatákosok csinálják.)

Veled pont ez történik haver.

Én meg megmondanám neki hogyha ő szeretne engem akkor nem lenne részeg és nem smaciznak az exével.

Amúgy meg amit kitudódna én nem tekinteném a páromnak.

A megcsalás mindig azért van, mert nem történik meg a hűség melletti döntésre való méltó előkészület. Ez az előkészület azt jelenti, hogy mindkét fél megtanul uralkodni vágyain éretlen szerelem idején (ilyen éretlen szerelem a diákszerelem, ill. komoly kapcsolatok első évei). Aki egy-két évet nem bír ki a legkínzóbb szerelem és heves nemi vágy ellenére, az nem nagy eséllyel lesz hűséges, és a kapcsolat sem indul igazán tartósnak.

Ha megbocsátasz, akkor is új alapokra kell helyezni a kapcsolatotokat. Minimum két év kell szerelmeskedés nélkül, egymás személyiségének mélyebb és józan, racionális megismerésére törekedve. Ki kell zárni a kapcsolatból a testi intimitás szenvedélyesebb formáit, a kielégülés keresését egészen a teljes elköteleződésre irányuló közös döntés megéréséig, vagyis a házasságkötésig (min. újabb egy-két év). Ezzel bizonyítják egymásnak a szerelmesek, hogy komolyan gondolják a hűséget, és képesek is azt megtartani.

Ha tehát erre nem vagytok nyitottak, ne reménykedj; szerelmed csak múló élvezeteket adhat. A megbocsátásnak csak akkor van értelme, ha mindketten a tisztaság útjára léptek, kijárjátok a "önfegyelmezés iskoláját", vagyis komolyan veszitek a nemi élet rendeltetését.