Szeretnék egy háziállatot például egy nyuszit, a párom nem, mi a megoldás?

Így, hogy megvannak, így nem mondanék le róla. (Amúgy férjnél vagyok és szerencsére a férjem is olyan állatbolond, mint én).

De a volt pasim sokszor rinyált a nyuszim miatt, neki kerek-perec megmondtam, hogy a nyúl volt előbb, én vállaltam érte a felelősséget, lemondani nem fogok róla. Ha vmi nem tetszik, ennyi.

A nyuszim megvolt már, amikor a férjemmel összejöttünk, nem kérte volna, hogy mondjak le róla - bár ez egy kicsit más szitu. De ha pl. csak én erőltettem volna a kutyát és ő nem akarja, akkor belenyugodtam volna egy idő után. Sőt, mi már azt is megbeszéltük, hogy valószínűleg nyuszink nem lesz többet panelban.

Nincs esetleg más gondotok is a pároddal? Én úgy érzem, ezt el tudnám fogadni, ha nem lehetne állatkám.

1. A teknős nem olyan, mint egy darab kő, én őket is "babusgatom", másznak rám, stb. De a kérdés nem erről szól, úgyhogy ez mindegy is.

2. Ha neked az állat a fontosabb, akkor úgy tisztességes, hogy minél előbb tisztázd ezt, és szakíts, mert látszik a hozzáállásodból, hogy ebből úgysem fogsz engedni. Semmi baj, van ilyen is. De akkor úgy illik, hogy ezt vállald, és mondd meg a párodnak, hogy így nem működik a dolog...

Szerintem hagyd ott, és soha többé ne gyere össze mással, mert egy kapcsolatban kölcsönösen alkalmazkodni kell.

Nem, nem a másikra mutogatni, hanem neked önzetlenül alkalmazkodni. Ha már a másikra mutogatsz, baj van.

Ennél egyébként sokkal nagyobb dolgokban is kell alkalmazkodni, ha ennyire nem vagy képes, inkább hagyd a pi.csába ezt a kapcsolatosdit, nem neked való!