Szeretnék egy háziállatot például egy nyuszit, a párom nem, mi a megoldás?

Miért nem tudod megérteni, hogy ő nem akar állatot a lakásba tartani?!

Ha szeretnéd akkor elfogadnád és majd egy kélt év múlva vissza tértek rá. De amilyen akaratos vagy nem hiszem, hogy ki bírtok egymás mellett egy két évet, mert most az állat holnap meg más miatt fogsz vitázni

Először is gondolkodj el az érvein. Gondolj bele abba, hogy fiatalok vagytok, még nincs gyerek... Mikor kéne élnetek, ha nem most? Nyaralások, esti mozi, színház...

Ez egyik sem megy, ha folyton egy állatra is gondolni kell.

A szüleimnek ilyen idős korukban volt egy kutyájuk, akit tényleg szerettek, imádtak... (lakás volt ráadásul), de a mai napig emlegetik, hogy mennyi mindenről lemaradtak miatta! Akárhova elmentek, mindig az órát kellett nézni, télen, hidegben is levinni...

Egy nyuszit persze levinni nem kell, de több napra azt sem hagyhatod egyedül.

Szerintem nem veszítesz semmit, ha most egy ideig nem lesz állatod, egyszer úgyis eljön az ideje. De, ha lesz állatod, akkor igenis vesztesz. Pl. lehet, hogy a párodat is.

Kompromisszumnak talán tényleg valami hal, vagy teknős felelne meg. Nekem tekijeim vannak, imádom őket, de: ők is tudnak büdösek lenni, és még az is igaz, hogy elutazni nagyon tőlük sem lehet. Nem mondom, hogy megbántam őket, mert velem vannak kicsi korom óta... De néha felmerül bennem, hogy kapnék egy külföldi munkát, vagy bármi, akkor mi lenne?

Ne kösd le magad szerintem ilyesmivel még.

Nekem is van nyuszim, imádom. De az a rengeteg szőr, ami kijön belőle, az elviselhetetlen sokszor.

Amúgy tapétát tépked, bútorokat rág meg és ehhez hasonló dolgok.

Szóval ő nem az az állatka, akit nem lehet nem észrevenni. Pláne, ha megijed vmitől, akkor iszanyatos dobbantgatásba kezd...

Na ennyit a nyuszikről...

Egyébként vannak emberek, akik egyszerűen nem tűrik meg az állatot a lakásban, anyukám is ilyen. Ettől még nem szeret kevésbé.

Más kérdés, hogy neked kell dönteni mi a fontos, az állatka vagy a párod?!

Ja és félre ne érts, ha vki, akkor én aztán állatbarát vagyok, a nyuszim mellett van egy kutyám is..

a háziállat nem kompromisszum kérdése, valaki vagy akar, vagy nem. kb mint a kaja, az se kompromisszum, vagy szereted, vagy nem tudod megenni. és a gyerek is hasonló téma: a nő akar, a férfi nem, a csaj "véletlen" teherbe esik, és reméli, h a pasi majd beleszokik, megszereti a gyereket. aztán meg kiakad, ha a pasi lelép pár éven belül. ha nem akar háziállatot, akkor fogadd el, hogy nem akar. hiába kevesebb gond, de akkor is van, akinek nyűg és nem akar.

"Elgondolkoztam mennyire szerethet engem, ha ez "válóok"." és te mennyire szereted őt, ha ilyeneken nekiállsz problémázni, hogy legyen e háziállat vagy nem, pláne ha úgy költöztetek össze, hogy tudtad előre a véleményét? nehogymár az ő kedvéért, az együttlakás kedvéért ne tudj lemondani egy nyusziról, és azon sírj, hogy neked ez lételemed. elkényeztetett és hisztis vagy, aki semmiről sem akar/tud lemondani. inkább elvárnád, hogy ő "beletörődjön" a háziállatba? te beletörődnél, ha nem tudna lemondani arról, hogy a haverok minden szombaton feljárnak és telefüstölik a lakást, söröznek és ordibálnak? nem. na látod. a kompromisszum azt jelenti, hogy mind a ketten figyelembe veszitek a másik akaratát. és ha ő nem akarja, akkor a kompromisszum nem egy nyuszi, hanem az, h megbeszélitek, h ha majd kertes házatok lesz, akkor max egy kutya.