Szerintetek is szakítsak ugye?

Az anyukám nagyon haragszik a barátomra, mert egyszer már rajtakapta, hogy egy másik lánnyal csókolózott. Akkor rákérdeztem, hogy történt-e több, azt mondta nem. De nem igazán bízok azóta benne, ez számomra egy törés volt a kapcsolatunkban. Akkor szakítottunk is kis időre, majd az ősszel úgy hozta a sors, hogy ismét kibékültem vele. De sokat változott én úgy érzem és nem előnyére. Flegma, ígérget dolgokat nem tart be. A haverjai előtt le se szar (tudják, hogy együtt vagyunk), de nem puszilhatom meg, nem mehetünk kézen fogva. Ami nagyon zavar, hogy ősz óta már többször is rajtakaptam, hogy hazudik. Tudom, hogy hülyén hangzik, de nem tudok bízni benne. Ma is azt mondta, hogy nem jön, otthon marad pihenni mert beteg. Elmentem hozzájuk (meglepinek szántam, de nem volt otthon, azt mondták elment valahova). Felhívtam és azt mondta, hogy a haverjánál van. Elmentem oda is és tényleg ott volt, mikor a srác mamája bekísért ott vigyorogtak a monitor előtt, és játszottak. Majd utána kimentünk és még neki állt feljebb, hogy utánamegyek, meg nyomozgatok.

Jan. 1-jén láttam utoljára, azóta mindennap ígérgeti, hogy jön, ha felhívom este, vagy nem veszi fel (és azt mondja már pihent, este 6kor, vagy kinyom és kikapcsolja!).

Már komolyan nem tudom, hogy szeretem e, szerintem én is csak ragaszkodok az eltelt 3 év miatt, de ezekre nekem nincs szükségem... szakítani akarok, de azt is tudom, hogy amint ezt megmondom neki, 1-2 hétig kér időt, hogy megmutassa ő nem ilyen, akkor én vagyok neki a világ közepe, utána meg megint kezdi az egészet újra. S mióta kibékültünk ez így megy.

lehet, hogy én is hibás vagyok, és nem kellene ennyire mereven venni ezt az egészet, de én ezt már nem bírom. Utálom amikor megígér valamit és nem tartja magát hozzá.

Ugye ezt nem érdemes így folytatni? Szakítanom kell! Külső megerősítés kell, aki pártatlanul látja át ezt az egészet!

Az ő szemszöge, amit mindig a fejemhez vág: "Se élettársak, se házasok nem vagyunk, egyenlőre azt csinálok amit akarok, és hozzád is akkor megyek amikor akarok. Nekem van dolgom, nem érek rá mindig a te hülyeségeidre! S ne nyomozgass, meg ne gyere utánam, ezt senkinek, még anyámnak sem tűröm, nem hogy csak egy nőnek!"

Így mindkét oldal látható. Bocsi ha hosszú de nagyon szomorú, és ideges vagyok, most hívtam telefonon, hogy akkor az este áll-e, mire a válasz: Hát nem tudom, nem hiszem, itt vagyok még Zsoltinál, csináljuk a dolgunk (játszanak), utána meg mennék haza pihenni.

El kell hagynom, s felejtenem ugye? Már én is azt érzem, hogy csak egy lyuk vagyok, ahova ürítkezni jár, ha kedve szottyan. Arról nem beszélve, hogy a szent estét itt töltötte ugyan, de reggel 7kor lelépett, és karácsonykor utána nem is láttam. Majd csak 30-án jött, hogy akkor jöhet e bulizni.

Elegem van belőle!