Elitélitek azokat a nőket akik úgymond"háztartásbeliek "akarnak lenni?

Ha a férfi rengeteget keres, akkor teljesen normális, kivitelezhető a dolog, stabil otthoni hátteret kap, a gyerekeket neveli a feleség stb. Ez elég komoly feladat, az más kérdés, hogy ma már általában nem ismerik el munkaként.

Pedig évezredekig ez volt az általános, működött, ez persze nem azt jelentette, hogy a nők otthon ültek és mexikói szappanoperákat néztek. Hanem volt 7-8 gyerek, ház körül kert, földek, mezőgazdasági munkák otthoni része, házimunka (nem csak mosás, főzés, hanem gabonaőrlés, kenyérsütés, sajtkészítés, fejés, takarmányozás, ruhajavítás, fonás, szövés, szappanfőzés stb.). Ma már ezeket nem végzik otthon, ezért aki háztartásbeli, annak kevesebb, könnyebb a dolga, kevésbé megbecsült személy a társadalomban.

Most is jórészt anyagi okai vannak annak, hogy a nőknek dolgozni kell, illetve valakinek olyan a munkája, hogy szereti, nem tudna meglenni nélküle.

Én ismerek olyan párt, ahol nincs kimondva, hogy a feleség háztartásbeli, de lényegében csak otthon ül és végez valami minimális távmunkát. Nyelvtanár a végzettsége, de nyelvórát már évek óta nem adott, néha egy-egy kis fordítást megcsinál, de semmi több.

A férfi meg bankban felső vezető, millió felett visz haza.

Gyerekük nincs, a háztartás nem nagy, főzni, nem főz a nő.

Szóval ennél már egy hagyományos háztartásbeli is többet tesz le az asztalra...

Ami a háztartásbeli életmód ellen szól, hogy bizonytalan a nő jövője, nem lehet tudni, mikor ér véget egy kapcsolat, nem lehet tudni, hogy mikor veszti el a munkáját a férfi.

# 10/12

a feministák nem szenvedtek...

a feministák azok, akik a nők egyenjogúságáért vagy felsőbbrendűségéért emelnek szót

sose szenvedtek semmiért, nem üldözték őket, nem börtönözték be, legfeljebb nem hallgattak rájuk

Normális esetben ilyen kérdés fel sem merülhet.

Ha két ember együttélésre adja a fejét,akkor ezt önszántukból teszik,mert szeretik egymást,tehát elvárásokról szó nem lehet.Minden amit adnak egymásnak,a szeretet kell hogy vezérelje,nem az elvárás.

S hogy családot terveznek,vagy karriert,az minden párnak a saját dolga,viszont együtt kell élni a velejáró dolgokkal.

Azért az elég fura, hogy sokan úgy gondolják, a háztartásbeli nem csinál semmit. Én úgy nőttem fel, hogy anuykám otthon volt, mivel apukám keresetéből is kényelmesen megéltünk. Oké, külföldi nyaralásra nem telt, de ami valóban fontos, arra igen.

Miután egyetemre mentem, anyukámnak el kellett mennie dolgozni, mert nőttek a kiadásaink, egyúttal csökkent a bevételünk. Legidősebb gyerekként átvettem nyárra, amikor úgyis ráérek, a háztartás vezetését. Sok mindent nem csináltam meg, csak rendben tartottam a házat, az udvart, a kertet, elláttam az állatokat, főztem, piacra mentem, ilyesmik, és ez is elvitte több mint a fél napom. Anyukám emellett még különórákra rohangált valamelyikünkkel, ruhákat varrt nekünk, stb... valójában ez rengeteg munka, ha jól csinálja az ember.