Hogyan felejthetném el? 19 évesen meghalt.

Szia!

Őszinte részvétem!!Ne akard elfelejteni, csak fogadd el, hogy Isten így írta meg neki az életét. Őrizd meg a szép emlékeket, csak arra gondolj, hogy boldog lehetsz hogy legalább ennyi időt együtt tölthettetek.

El sem tudom képzelni milyen fájdalom lehet, de szerintem ő sem szeretné ,hogy elfelejtsd, csak azt ,hogy próbálj meg boldog lenni.

Őrizd az emlékét örökre, próbálj meg tovább lépni és boldog lenni.

Őszinte részvétem még egyszer.

Zeusz 19/F

SZia!

Részvétem a párod miatt:( Nagyon ritka és szép dolog hogy valaki tudja hogy megfog halni az akiért odavan és kitart mellette és végig csinálni. nem egyszerű!

11 voltam amikor a legjobb barátom akit a bátyámként szerettem kiállt a vonat elé tárt karokkal, és 10 méterről néztem végig... 4 év kellett mire elkezdtem barátkozni és annyira túl tudtam lépni ezen és annyira el tudtam fogadni hogy tudjak élni. Nehéz volt nagyon. Ha esetleg szeretnél velem erről beszélni vagy valami engem is nyugodtan vegyél fel msnre csak írj egy privit és elküldöm a címem. Ha szeretnél valakivel még beszélgetni.

Istenem, nagyon sajnálom, szívszorító a történetetek. Szerintem ne akard őt elfelejteni. A halottaink örökre a szívünkben élnek, és ez nem is baj.

Tényleg minden együttérzésem a Tied. Az a nehéz, hogy hogyan tovább nélküle?

Ajánlathatom Neked a PS: I love You c. filmet, ha esetleg még nem láttad? Pont erről szól.

És ad válaszokat is!

Velem pont ugyanez történt jópár éve. Ugyanúgy mint Te ott voltam vele, és szó szerint a karomban ment el. Nekem másfél évbe telt, mire valamennyire enyhült. A barátaim pár hónapig próbálkoztak visszahozni a zombiságból engem (szó szerint zombi voltam, az sem érdekelt, hogy miben megyek ki az utcára)de mivel zaklatásnak vettem, hagytak. Aztán lassan nyitottam feléjük újra (kb. az évforduló után-akkor szembesültem vele, hogy valójában mi történt.

Neked azt tanácsolom, hogy ne sürgesd az érzéseidet, próbálj erőt venni magadon, amikor emberek között vagy, viszont amikor egyedül vagy, nyugodtan sírd ki magad. Arra is készülj fel, hogy hullámozni fogsz. Egyszer azt érzed, hogy túl vagy rajta, aztán visszaesel...aztán egyszercsak a szerelmed átalakul egy olyasmi érzéssé, hogy ő lesz a titkos barátod, belül. Egyfajta védőangyal. Egy barátom mondta nagyon jól, és ez nekem nagyon segített: attól még, hogy nem gyászolod őt "hangosan" ő még örökre benned marad, nem veheti el tőled senki. Még egy fontos dolog, ha majd lesz újra párod (mert lesz, még ha most elképzelni sem tudod), azt, hogy mi történt veletek ne mondd el neki, mert nem mindenki tudja jól kezelni..

Egy megfelelő csoport nagyon sokat tud segíeni. Nem tudom, vallásos vagy-e, én rendszeresen járok felnőtt csoportokba, ahol az életről, kapcsolatokról, hitről, emberekről nagyon jókat lehet beszélgetni. Az egy dolog, amit garantálni tudok, hogy katolikus plébániákon találsz baráti csoportokat, akiktől biztos, hogy megfelelő segítséget kapsz. Ha így döntenél, csak elmész, becsöngetsz, és elmondod. Segítenek.

Olyan, ez mint a zavaros víz, amibe homokot szórtak és kavarog. Ha idővel leülepszik, ihatsz majd belőle, de a homok mindig ott lesz az alján.

Valóban, ne felejtsd el, inkább átalakulnia kell az érzéseidnek, mint elmúlniuk. Ez az őrangyal dolog nagyon kedves.

Ha segíthetek bármiben, írj.