Hogyan felejthetném el? 19 évesen meghalt.

az ilyen fájdalmakat csak az idő képes enyhíteni, más nem, ha szeretnél ezen gyorsítani akkor csak lassítod ezt a folyamatot... nem éltem át hasonlót, de volt pár nehét évem eddig és épp most is lelkileg kicsit mélyponton vagyok...tudom hogy nagyon nehéz elveszíteni valakit és nagyon fáj amikor elveszíted azt akit szerettél, de azt el kell mondjam hogy nagyon becsüllek és tisztellek hogy kitartottál mellette, ez nagy önuralmat és áldozatot tanusít, és be kell valljam h nem tudom h képes lennék-e hasonlóra, ezért is tartalak többnek mint magamat.

ha esetleg szeretnél néha egy vállat akire támaszkodhatsz és néha kisírhatod rajta minden bánatod akkor csak vegyél fel msnen: weraztox@hotmail.com

Először is fogadd őszinte részvétemet és minden megbecsülésemet, hogy ott álltál mellette. Ne erőltess semmit. Ne ess búskomorságba, fogadd el a feléd nyújtott segítő kezeket. Járj társaságba, törődj nyugodtan magaddal is. Amit átélsz, az valódi gyász, nem csak olyan, amit az ember egy sima szakítás után érez. Ezen nem lehet egykönnyen túllépni, főleg nem lehet mással feledtetni.

Nem tudok én se mást mondani, mint hogy várj türelemmel, amíg újra úgy érzed magad, hogy el tudsz képzelni mást magad mellett, vagy amíg be nem lép az életedbe az az ember, akiért mégis feladnád az egyedüllétet.

Én mást ajánlanék..

Nem tudom milyen korú vagy, de elmehetnél önkéntesnek valahova. Vannak ilyen idős gondozók.. vagy állatmenhelyre, hogy segíthess másokon. Akik ugyanúgy betegek, ahogy a barátod volt.

Szerintem ez egy kicsit el tudja homályosítani az emléket..

Őszinte részvétem.