Hogyan vessek véget ennek a szenvedésnek és gyötrelemnek?

Ne a maximumot akard nyújtani, hanem legyél önmagad! Nehéz - és nekem nagyon könnyű mondani innen a fotelból - de fogadd el magad a hibáiddal együtt! Tökéletes ember ugyanis nem létezik, te sem vagy az, és az a srác sem az, aki elhagyott.

A másik fele, hogy próbálj meg kicsit elvonatkoztatni az első szerelmedtől. Attól még te nem lettél sem kevesebb, sem csúnyább, sem semmilyenebb, hogy szakított veled. Nagyon-nagyon ritka, hogy az ember tizenévesen rögtön megtalálja élete szerelmét, az emberek döntő többsége ennél sokkal tovább kénytelen keresgélni, mire megtalálja azt, akit keresett. Veled is ez történt, és ebben semmi tragédia nincs! Sőt, egy csalódás hosszabb távon hasznos is lehet, mert általa tanulsz egy csomó dolgot magadról, az igényeidről, vágyaidról, a férfi-nő kapcsolatokról.

Nem úgy értettem a hormonális szerelmet, hogy csak a testiség számít, sőt! Ez ebben a korban is valódi szerelem, csak nagyon sokszor nem megalapozott. Szerelmesek lesznek a szerelembe vagy az afeletti örömbe, hogy van valakijük, de még fogalmuk sincs róla, mi is a saját igényük és kit keresnek. Leginkább nem keresnek senkit, ha mégis, az illúzió, de legtöbbször csak vannak és hagyják, hogy történjen.

Ha az emberi tényező miatt lettél volna kiválasztva, akkor azt gondolom egyetlen konfliktus nem állhatott volna egy kapcsolat útjába. Mert ott megéri megmenteni és küzdeni, na meg megbocsátani. Ha valaki könnyen túllép és egyszerűen keres mást, arra mondom, hogy csak hormonálisa létezett, az agya termelte a szerelem hormonokat, de nem volt mögötte semmi.

semmi gond nincs, aranyos 17 évesek vagytok

ez igy van ,mindig boldogan fogsz gondolni rá

de lassan megérted és elfogadod a helyzetet

ezt kell tenned ,és majd megérted mikor rádtalál egy másik

szerelem, gondolom most nem kell de az idő ....csodákra képes