Egyedülálló lányok?

Én most egy évig voltam szingli, pedig előtte sosem volt ekkora szünet szerintem az életemben ilyen téren. Két éves kapcsolaton voltam túl és nem vágytam senkire komolyabb szinten. Hiányzott az ölelés, az érintések, de ennyi... A hátam közepére sem kellett volna egy kapcsolat, amit megint szépen előröl kezdhetek felépíteni. Valami olyasmi érzésem volt, hogy összedőlt a kártyaváram, amit nagyon nagyon sokáig építgettem és úgy éreztem nincs energiám, sem kedvem ezt újra felépíteni. Jelentkező akadt volna több is, de senkit nem találtam "elég jónak", persze mint utóbb rájöttem leginkább magam miatt, nem a srácokkal volt probléma. Egyszerűen nem álltam készen.

Aztán amint nyitott lettem volna egy új kapcsolatra hatalmasat koppantam, ami megint padlóra tett, végül megismertem egy srácot, aki iszonyatosan tetszett, az egész lénye vonzott úgy ahogy van, de akkor ő mást szeretett volna megkapni, így félretettem az érzéseimet és igyekeztem barátként mellette állni, segíteni, tanácsokat adni, hogy hogyan hódítsa meg az áhított leányzót. Ez ment is az első buliig ahol kicsit jobban összemelegedtünk és azóta a párom. Iszonyatosan boldognak érzem magamat mellette, szeretem és úgy gondolom, hogy megérte ez az egy év várakozás, szenvedés a "magánytól", hajcsavargatás és semmit tevés, mert most annál boldogabbá tesz, hogy valaki van mellettem és hihetetlenül tudom értékelni minden egyes közösen eltöltött pillanatunkat.

Bocsi az áradozásért, tudom, amúgy is szingliknek szólt a kérdés, de jól esett válaszolni! :)

1 és 3.

De nem külsőleg teszem magasra a lécet, hanem belsőleg. Ergó azt várom tőle, amit én is tudok nyújtani.

Plusz konzervatív vagyok és várom, hogy a fiúk kezdeményezzenek és nem is igazán járok szórakozni.