Nem becsült még. Három évig jártunk,1évig együtt laktunk? Túl sokat adtam?

Egy kapcsolat messze több mindenből áll, mint "összebújási" igényekből és azok kielégítéséből. Ha feltételezzük, hogy a leányzónak nagy igénye volt a babusgatásra, és ezt tőled meg is kapta, akkor e tétel kapcsán valószínűleg nem vétettél semmit, kipipálva, nézzük a következőt. Sokkal több apsektusa van egy kapcsolatnak, mint önmagában az, hogy dédelgetés terén az ember igényeit kielégítik-e.

Az ösztöndíjból nyaralni menni és egyébként még fenntartani egy külön önálló háztartást (hiszen a fetniek szerint összeköltöztetek) kérdésben pedig eléggé szkeptikus vagyok - vagy a nyaralásba, vagy a megélhetésbe biztosan besegítettek a szülők - amivel a ti korotokban semmi baj, csak nem saját érdemként kellene feltüntetni.

Vagy csak nagyon elszaladtak az ösztöndíjak az utóbbi 3-4 évben, amióta én már nem teszem rendszeresen tiszteletelmet felsőoktatási intézményben...

A szakítani, majd még egy darabig együtt élni dolog biztos nagyon szar lehetett - pont ezek a hátrányok azok, amiket nagyon mérlegelni kell, amikor az ember összeköltözésre adja a fejét. Ha téged ez ennyire szélsőségesen megviselt, az attól tartok, hogy ez az egyik jele annak, hogy nem voltatok felkészülve erre a dologra.

Szóval azt elhiszem, hogy most nagyon rossz neked, és sírsz és utálod a világot, de attól még ne ragadj le téves következtetéseknél ("én mindent megadtam neki, ő mégis lelépett").

Nyilván a fő gond, hogy nem illetetek össze. Majd jön egy másik, akivel jobban működik a dolog. Vagy sem. Mindenesetre egyelőre szerintem sírd ki magad, rúgj be és szépen lassan túl leszel rajta.

Egyébként meg - tekintettel arra, hogy ilyen érzelgősnek tűnsz - szerintem szoktasd kicsit magad az egyedülállóságra / önállóságra és ne egy kapcsolattól várj boldogságot, mert akkor megint így jársz és megint srni fogsz és nem érted majd a dolgot.

Ja, és még valami:

Ha igaz a csaj fenti reakciója a balesetedre (amelyről persze nem derült ki, hogy mennyire volt komoly) - akkor valószínűleg te jártál jobban a szakítással, eléggé görény hozzáállásnak tűnik.

Szóval ne siránkozz már - az nagyon férfiatlan - fel a fejjel és kész. Pláne ha jogásznak készülsz, szokj csak hozzá, hogy fognak még beléd rúgni.

A válaszolók is csak azt szajkózzák, hogy mosson a nő, főzzön a nő, de nem látok egy olyan commentet is, hogy ezért cserébe mi mit is kapunk?

Lady lee most őszintén mit játszod a hülyét?

Talán nincs igazam?

Egyébként meg ha nem kap semmit a nő akkor szakítani kell, ahogy én írtam, nem görénykedni.

De ebből is látszik, hogy te se vagy egy szállal se különb.

Nincs igazad.

Az mosson és az főzzőn, aki erre jobban ráér. Ha nagyjából hasonló mennyiségű a szabadidő, akkor 50-50.

Régen még viszonylag volt létjogosultsága ennek az elvárásnak, mivel a nők kevésbé voltak képzettek, ha mégis, akkor is nehezen kaptak jó állást, így nyilván lényegesen kevesebbet dolgoztak / kerestek, stb. Viszont cserébe a férfiak meg elvégeztek egy csomó egyéb ház körüli munkát, állatot tartottak, konyhakertet, kerítést építettek, barkácsoltak, stb - tehát ők is végeztek házimunkát, csak a férfiasabb, nagyobb erőt igénylő munkákat. Manapság azonban egyre kevesebb háztartásban merül ez fel, ha valami elromlik, szerelőt hívnak, a házat / pajtát, stb. is szakértő építi. A korábban férfiaknak fenntartott ház körüli munkákat a legtöbb pasi manapság nem tudja elvégezni. Viszont a nőtől ugyanúgy elvárják, hogy mosson, főzzön, stb. - holott mára már az asszonykának is van jól fizető és ugyanannyira stresszes és kimerítő munkája.

Ha emellett ő végzi a házimunkák 100%-át, akkor teljesen aránytalan az, amit ti tesztek, meg amit elvártok.

Egyedül abban van igazad, hogy nem görénykedni kell, hanem lelépni - az tény - a fenti commentjeimből az is kiderül, hogy az asszonyka hozzáállásával sem tudok egészen azonosulni.

De azt már rohadtul unom, hogy tunya sörhasú lusta szőrös magukat férfinak gondoló görények folyton azt szajkózzák, hogy mi a nő dolga, miközben a reciprocitás valahogy elmarad.

[link]

ha csak felét betartanátok,nem lenne ennyi válás,meg szakítás.

Ahogy feljebb is mondtam:

Ezt legfeljebb akkor várhatod el, ha a nőnek nincs saját munkája, egzisztenciája. Tekintettel arra, hogy én jellemzően később érek haza, mint a párom, így eléggé nehéz lenne vacsit csinálnom minden este, mire hazaér.

Viszont manapság is lehet találni olyan nőket, akiknek nincs saját életük, otthon malmoznak, stb. Tőlük esetleg elvárhatsz ilyesmit. De jól vigyázz, mert azt a nőt viszont el is kell tartani, és aztán meg jön a következő, a gyk-n pasik szájából gyakori rinyálás, hogy "Mennyit kell ahhoz keresnem, hogy a barátnőm ne verje el"...

Lehet választani, vagy egyenrangú társat akartok, és akkor bizony nem feltétlenül lesz mosás, főzés, valagatok kinyalása stb. mert az ő idejébe se fog jobban beleférni, mint a tiétekbe.

Vagy választhattok dugható cselédlányt is, csak annak meg a fenntartási költsége borsos.

De nekem igazából mindegy ki, mit választ, csak a rinyálást és panaszkodást kellene abbahagyni, mert baromi uncsi.

Mi sem verjük magunkat a gyk-n naphosszat, hogy a pasim egy kutyaólat nem tud összetákolni és nem tudja megjavítani a mosógépet, stb., stb.