Tapló dominancia. Tényleg így megy ez?

Tegnap éjjel volt egy kérdés ami haverok vs barátnőről szólt. Kialakult egy kisebb beszélgetés, hogy egy nővel nem szabad kedvesen bánni, nem szabad a tenyerünkön hordozni, mert akkor már nem lesz izgalmas a dolog meg blablabla. Egy lány is beírta, hogy "nekem már volt egy pár barátom,mind egy tah.ófas.zkalap volt,de valahogy mégis jobban szerettem őket,mint a normális barátomat. Fogalmam sincs mért van ez így...szeretjük a fájdalmat...:DD"

Nem akartam tovább azt a kérdést rombolni ezzel, de kíváncsi lennék mások véleményére. Tudom, hogy van ez az ösztönös dolog, hogy domináns hím meg stb, de úgy gondolom, hogy nálunk embereknél ez nem kéne, hogy érvényes legyen. Csak egy példa, hogy nekem 20 éves férfiként szét kéne szórnom a "magvaimat", minél több nőstényt meg kéne dugnom, de mégsem akarom érzelmek nélkül és nem is fogom. Mert egyszerűen tudok az ösztönöeimen uralkodni, szóval gyenge magyarázatnak tartom ezt az egész állatosdit...

Arra lennék kíváncsi, hogy mik a tapasztalaitok ezzel kapcsolatban. Fiú közül, hogy volt-e valaki már úgy, hogy a barátnője elhagyta, mert túlságosan megkapott mindent (érzelmileg) illetve lányok közül, hogy mégis hogy állnak ehhez a dologhoz. Itt nem határozottságról meg magabiztosságról van szó, hanem arról, hogy miért ne lehetne nyíltan, egyenesen kifejezni, ha valakit szeretünk és bármit megtennénk érte. Miért válnánk ettől kevésbé értékessé?

Anonim oldal, úgyhogy csak őszintén.