Hogyan tovább? Pszichiátria?

20 éves lány létemre még nem volt semmi szerelmi életem, nem járok el sehova mert nincs kivel és hova. Neten ismerkedtem meg, találtam pár fiúbarátot, 1-2nél reméltem, hogy lesz valami idővel, de aztán mégsem. Megőrülök már azért, hogy legyen egy társam. Sokszor kiborulok kis dolgokon is emiatt, mert amúgy is ki vagyok készülve. Hogy még nem szeretett senki. Meg, hogy miért mindig mások a nyerők, engem miért nem vesz észre senki úgy, mint nőt. Pedig nem vagyok ronda, sem kövér. Élőben nehezen ismerkedem. Azt hozzáteszem, hogy ha meglátnak akkor ritkán jönnek oda vagy ha oda is jönnének nem tudnám hogy kezelném a helyzetet. Tényleg lenne belőle valami vagy csak szórakoznak. Egy hisztis pics@ lettem mert fiatalabb koromban nem ittam, nem dohányoztam, nem jártam bulizni és mert nem szeretett még senki úgy mint a barátnőjét. Van egy barátom ő áll hozzám legközelebb, nem vagyok belé szerelmes mégis fáj ha más lányt szeretne így elég nehéz ismerkedni. Nem tudom elképzelni, hogy egy új ismeretség fontosabb legyen, mint egy régi. Hogyan lenne fontosabb, mitől? Hol találjak egy normális fickót aki képes lenne még arra is, hogy szeressen és ne jöjjön közbe senki és semmi. Képtelenségnek tartom, hogy kelljek valakinek, hogy szeressenek, hogy találkozzam valakivel aki normális is, tetszünk egymásnak minden jó lenne. Túl szép lenne.

Úgyhogy lányok, bulizzatok, igyatok, ismerkedjetek, kavarjatok, kíméljétek magatok, hogy hasonló sorsra jussatok!