Én már nem bírom tovább, állandóan csak szenvedek, fáj mindenem. Mit tegyek?

szia!

hasonlóképpen vagyok, és elbeszélgetnék veled!

ha érdekel, küldj privi-ben msn címet

Nehéz, de fogadd el, hogy nincs közös jövőtök. Ez segít abban, hogy túllépj rajta. Erő kell hozzá és kitartás.

Amíg a szép dolgokra emlékszel csak vele kapcsolatban, akkor ezek az emlékek mindig hozzáláncolnak. Emlékezz a rossz pillanatokra is!

Idő kell, míg elengeded és újra "szabad" leszel. Türelem.

Aggasztó, de ne pazarolj rá ennyi időt és energiát, mert nem visz előrébb! Én is voltam hasonló helyzetben, de szerencsére észhez tértem pár hónap után. Tudom, hogy nagyon nehéz, de erősnek kell lenni.

Ha szeretnél mélyrehatóbban beszélgetni erről, akkor nyugodtan írj egy privit.

ez nagyon aggasztó, főleg, hogy már feltetted ezt a kérdést, és ott is kaptál egy csomó választ. figyelj, ez nagyon gáz, a szemedet megműteni egy rutineljárás, de amúgy hosszadalmas lesz téged kikezelni. viszont ha el sem kezded, soha nem érsz a végére, szóval irány az orvos!

amúgy hogyan alakul ki szürkehályog pszichoszomatikusan? tleg érdekel, mert ilyenről még nem hallottam.

Annyira együtt érzek veled! :( Amióta szakítottunk a barátommal, szinte megszűntem létezni.. Olyan mintha elvette volna a lelkem egy részét, üres vagyok, magányos, nincs életritmusom, egyik napról a másikra élek, de ami a legrosszabb, hogy én sem tudtam feldolgozni és bulimiás lettem. A mai napig küzdök ezzel a betegséggel.. Megtanultam vele élni, mert jobban bírom a fizikai fájdalmat mint a lelki terheket. Szeretnék meggyógyulni, de a családom elé se merek odaállni hogy ezt bevalljam nekik, plusz félek hogy kórházi kezelést kapnék a tüneteim alapján.

Erőt és kitartást, és vidd véghez amit nekem eddig nem sikerült! :/