Hogyan tovább? Pszichiátria?

"Megőrülök már azért, hogy legyen egy társam. Sokszor kiborulok kis dolgokon is emiatt, mert amúgy is ki vagyok készülve. Hogy még nem szeretett senki. Meg, hogy miért mindig mások a nyerők, engem miért nem vesz észre senki úgy, mint nőt."

Szeretethiány. Plusz önbizalomhiány. Nem szereted önmagadat és azt várod hogy majd egy másik emberre támaszkodva meg fog oldódni a probléma. Pedig van egy rossz hírem: azok akik másokra támaszkodnak azért hogy szeretetet érezzenek azok soha nem lesznek igazán boldogok. Ők azok akik féltékenykednek, akkor is ragaszkodnának a másikhoz amikor inkább megbízni kéne benne. Csak hát ha magadban nem bízol, abban hogy elég jó vagy neki akkor hogy akarsz a másikban megbízni?

Hogy működik egy kapcsolat? Kapod amit adsz. Önmagad felé is. Ha neked nincs szereteted, tiszteleted önmagad felé akkor mégis miből akarod ugyanezt a másik felé megadni?

"Pedig nem vagyok ronda, sem kövér. Élőben nehezen ismerkedem. Azt hozzáteszem, hogy ha meglátnak akkor ritkán jönnek oda vagy ha oda is jönnének nem tudnám hogy kezelném a helyzetet."

Mert félsz attól hogy "jaj ott egy srác aki tetszik mi lesz ha idejön?" Látszik az ilyen. Az önbizalomhiány. És az önbizalomhiányos emberrel maximum egy másik önbizalomhiányos ember fog ismerkedni. A végeredmény pedig minden csak boldog párkapcsolat nem.

Ez a változáselméleted nagyon sántít, kérdező. Én átéltem ugyanezt, tudom miről beszélek. Belülről soha nem fog jönni a változás. Minél idősebb leszel, annál inkább beléd csontosodnak ezek a szokások és gondolatok, és végül már külső segítséggel sem tudsz megváltozni.

Igenis erőszakot kell tenni magadon! Divatos szóval élve: ki kell lépned a komfortzónádból. Elsőre nem fog menni. Másodszorra sem. De tizenötödszörre igen. Csak kitartónak kell lenni.

Nálam egyébként az egyetemen jött ez a váltás. Úgy voltam, hogy nem megyek el gólyatáborba sem, minek, ott úgyis csak mindenki részegeskedik és pocsékul fogom érezni magam.

Erre egy barátom megrázott és azt mondta, márpedig igenis elmegyek, és igenis jól fogom érezni magam.

Hát végül elmentem. És érdekes, jól éreztem magam. Az emberek sokkal pozitívabbak voltak, mint vártam. Hatalmas pozitív csalódás volt! (függetlenül attól, hogy a harmadik napra kikészültek az idegeim, mert annyira nem bírtam azt a tempót, hogy sírógörcs jött rám, amivel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. ott fel is akartam adni, mondván nem való nekem ez, de az új ismerőseim szerencsére segítettek talpra állni)

Nem egyszerű, de muszáj megtenned, különben megkeseredett vénlány maradsz, akinek az egyetlen életcélja, a férjfogás nem jött össze.

Keresd meg azokat a dolgokat, amik felszabadítanak. És keress olyan embereket, akik ugyanazok iránt érdeklődnek. A többi jön magától.

"Egy hisztis pics@ lettem mert fiatalabb koromban nem ittam, nem dohányoztam, nem jártam bulizni és mert nem szeretett még senki úgy mint a barátnőjét."

Talán kötelező inni, dohányozni?

Az a te bajod, hogy mintákat akarsz követni. Tedd azt amit akarsz! Ha magaddal elégedett vagy az életben is könnyebben fogsz boldogulni. A derűt majd látják a fiúk és az megfogja őket.