Ha 29 évig nem volt barátnőm, ezután már ne is erőltessem, mert úgyse lesz?

Sziasztok!

Még sose volt igazi barátnőm, mióta az eszemet tudom, csak pár távkapcsolat, de azokkal meg sose tudtam találkozni a távolság miatt, így egy idő után véget vetettem mindnek. Lakhelyemen nem jöttem be egy lánynak se (elég kicsi városban élek), ez rendesen odatett az önbizalmamnak. Még nem is csókolóztam, ahogy más se volt még (k.rvázni nem akarok)és lassan már 30 vagyok. :( Tisztelem a nőket, de mégsem kellek egyiknek sem. Nem mondanám ugyanakkor csúnyának se magam, csak kevés az önbizalmam. Már mindenhol próbáltam társat találni. Azonban ha valakinek őszintén beszélek magamról (ahogy itt most nektek is), akkor megijed, meghátrál és különböző ürügyek miatt visszautasít. Ugyanakkor úgy tudnék már valakit szeretni és annyira, h azt szavakba nem lehet foglalni. :(

Szexuális beállítottságommal nincs baj, a nőket keresem, a nők érdekelnek.

Keresem a társam továbbra is, mert nem adom fel! Viszont a sok visszautasítás komolyan már az életkedvemet is elveszi és érzem, h a munkahelyen se tudok úgy teljesíteni, mint azt szeretném. Az éjszakák kínszenvedések, a nappalokról nem is beszélve. :( Én is egy nőre vágyom, akit majd a feleségem lesz és gyermekekkel ajándékoz meg.

Köszönöm, h végigolvastátok, normális válaszokat várok!