Miért van az, hogy ha közel engedünk magunkhoz valakit, és megszeretjük, akkor előbb vagy utóbb fájdalmat fog okozni a kötődésünk?

Tudom, hogy nagyon nehéz, de ne búsulj! Hidd el, hogy csak ő veszít ezzel. Ha tudod, hogy te a barátságotok alatt végig őszinte voltál és jól érezted magad, akkor semmi okod azt gondolni, hogy időt pazaroltál az életedből egy olyan emberre, aki nem érdemelte meg, mert Te semmit nem vesztettél! Attól, hogy ő már "nem kíváncsi" rád, te még ugyanaz az ember maradtál. Ettől nem vagy kevesebb. És ha nem hagyod magad elbizonytalanodni, ha továbbra is bízni fogsz az emberekben, akkor hidd el, hogy be fogod vonzani a hasonló gondolkodásúakat. A biztonság kedvéért ne ragaszkodj túlságosan az emberekhez, ne függj tőlük. Ha meg tudsz osztani gondolatokat, érzéseket egy másik emberrel az csodálatos, de ha közben egyedül is teljesen jól tudod érezni magad, akkor igazán boldog lehetsz.

20/L

"Ha megszerettelek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha aztán sokáig elkerülnél. "/József Attila/

szeretni csak felfelé lehet, akit szeretsz azt tökéletesnek látod.

Ő kevesebbel is meg tud bántani, mert tőle többet várnál, azt hogy nem fog neked fájdalmat okozni. és amikor jön a felismerés, hogy ez nem így van, akkor bizony nagyon fáj.

volt egy párom,aki a vőlegényem is volt,és aki a lányom apja.volt egy legjobb barátnőm,akinek minden bajomat,örömömet elmondtam,és fordítva.és mi lett?ezek ketten összeszűrték a levet a hátam mögött,és el hagyott miatta a gyerekem apja mikor pár hetes volt a lányom.pont az a 2 ember okozta a legnagyobb fájdalmat akiktől sosem vártam volna.

de egyébként ez velem mindíg így vot.ha beleszerttem valakibe,és kiadtam az érzéseimet,mindíg pofáraasés és csalódás lett a vége.de én még mindíg hiszek abban,bár már egyre kevésbé,hogy él valahol egy olyan férfi,akinek ha kiadom az érzéseimet,nem fog kihasználni,hanem megbecsül majd.