Megírtam a barátomnak, hogy szerintem nem illünk össze. Miért nem érti?

ugyanis keresi bennem a hibákat, de egyfolytában, a sajátját meg észre nem venné, annyit vitatkoztunk már ezeken, hogy rájöttem, én ilyen vagyok, ő meg olyan, nem egyeztethető, eredmény: nem illünk össze.

a barátom erre mit válaszol?

írja tovább, hogy mennyi mindent nem csinálok jól, számonkér, tehát folytatja a vitát, mintha nem is írtam volna semmit.

a végére azért oda tette, hogy legalább így képben van, hogyan gondolkodom (a szakításon agyalok, de még nem állt össze a kép)

mindent összevetve, hogy nem érzi a súlyát, hogy hagyni kellene egymást?

annak ellenére, hogy szerelem megvan, de egyszerűen mindig ugyanott ugyanazok a gondok jönnek elő.

vagy a szerelmeseknek végsőkig kellene harcolniuk egymásért alkalmazkodás céljából?

tényleg szeretem őt, de nem bírom már, hogy változzak meg, mert most sem vagyok jó, meg most sem, meg most sem, és olyan mondja, aki szintén nem hibátlan!