Normális dolog, ha elutasító, rideg valaki azzal akinek tetszik, ha neki nem tetszik?

Én azokkal a srácokkal, akiknek tetszettem/tetszek, de nekem ők nem, elutasító vagyok, abszolút nem kedves, és kerülöm őket. Most van egy pasi, aki nekem tetszik, de én neki nem, ezt nem mondta, de én sem mondtam neki, hogy tetszik, de tudom, hogy tudja, ill. 99%-ra biztosra veszem. Sejtem, hogy ezért kerül, rideg velem, egyre kevésbé kedves, nyiltan flörtöl más lányokkal, levegőnek néz stb stb. Az utcán direkt lassan jön, nehogy utolérjen, és kb. 2 métert együtt kelljen jönnie velem. Ráadásul még a zebrának is a másik felén áll meg, nehogy együtt jöjjön át velem a túloldalra. Semmi nem kell neki ami az enyém blablabla... Nem haragszok rá pont azért, mert én is ilyen lennék ellenkező esetben HA rámásztam volna, mert azok a srácok, akikkel én így viselkedtem azért jobban nyomultak, ezerszer nyiltabban, mint én rá.

Még régen mondtam neki, hogy hiányzik, meg egyzser hozzáértem meg akartam maszírozni, NADE a lány haverjaival ő is ezt csinálja, meg fordítva, namost honnan a fenéből vette, hogy én nem haverságból csináltam, amúgy totál vörös lett tőle, de ez már mellékes. Felnőttek vagyunk már húsz felett, szóval sosem hívtam randira vagy ilyesmi, már nem is fogom, mert egyszer hallottam lett valakije, de ez sem biztos, de akkor sem hivnám már, már ránézni sem merek, de ő mégis úgy érzi folyton bámulom. Azért furi, hogy így kerül valaki, akivel totál egyezik az ízlésünk, stílusunk, érdeklődési körünk, meg egy csomó minden, és egy olyan dolgot nem tudnék mondani, amiben ne értenénk egyet.

Vélemények?