Teljesen osszezavarodtam es osszekavartam a paromat is rendesen. Merre tovabb?

Tapasztalataim szerint, amikor egy pasi egy boccsal bármilyen súlyú problémát elintéz, ott már baj van. A bocs nem elég. Kell, hogy változzon, hogy uazt a hibát ne kövesse el többször. Nekem is volt olyan kapcsolatom, amikor mindig csak "bocs-sajnálom-igazad van" volt a reakció, amikor szóba került, milyen hibát követett el. Egy idő után betelt a pohár. Oké, jó volt, hogy belátta, ő hibázott, de nem volt elég. Amikor 100-adjára is uazt a hibát elköveti, akkor ott már baj van. Annak a kapcsolatnak már vége, mivel meg sem próbálja a konfliktust elkerülni, hanem szinte kiprovokálja az összetűzést. Szakítás lett a vége.

Egy kapcsolathoz 2 ember kell és közös célok, megfelelő kommunikáció és jó alkalmazkodóképesség, na és persze valódi érzelmek.

Én ebben a szituban úgy cselekedtem, hogy elmondtam neki, hogy már nem elégít ki a bocs, mivel látom, hogy a kisujját sem mozdítja, hogy ne kövesse el uazt a hibát még egyszer. Meg kell változnia és muszáj megbeszélnünk minden problémát, különben nem lehet megoldani őket. Ez a beszélgetés az én esetemben sajna süket fülekre talált. Utóbb kiderült, a fő probléma a részéről az érzelmek hiánya okozta és az, hogy képtelen értelmes emberi kommunikációra, semmi problémamegoldó képesség stb. Ha nálad sem válik be ez a módszer, ki kell derítened, mi az ok a ti esetetekben. Nálunk magától derült ki, amikor végre levette az álarcot és színt vallott...

Ugyanez volt a helyzet nálunk is. Számtalan beszélgetésen voltunk már túl, de minden csak ideig- óráig változott.

A "megoldás" végül az volt, hogy megmondtam neki, hogy én ezt így nem csinálom tovább (imádtam Őt, és baromi nehéz volt kimondani, de tényleg úgy láttam, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője).

Ezt követően még beszéltünk msn-en, és személyesen is, számtalanszor összevesztünk, mert én biztos voltam abban, hogy végleges a döntésem.

Viszont felfigyeltem arra, hogy mennyire megváltozott ezidő alatt. Olyan volt, mint amilyennek a kapcsolatunk elején megszerettem, amilyen ő valójában.

Persze nem bírtuk egymás nélkül, megint együtt vagyunk! :) Teljesen megváltozott a kapcsolatunk, mert mindketten rájöttünk arra, hogy milyen hibákat kell kiküszöbölni.

Boldog vagok, és az minden vágyam, hogy boldoggá tegyem Őt is :)

Ja, és a legfurább az egészben az, hogy mindig azon a véleményen voltam, hogy felmelegítve csak a káposzta jó :)

Ez csak az én példám volt, és nem mondom, hogy ez a megoldás, de fontold meg, és ne elégedj meg az állóvízzel! Az egyedül töltött idő alatt sokmindenre választ kap az ember! :)