Szerinted ez korrekt?

9 hónapig voltam együtt a kedvesemmel, három hete szakítottunk. Minden szép és jó volt, legalábbis ezt hittem. Kb 2 héttel a szakítás előtt elkezdett furcsán viselkedni. Nem volt olyan kedves, gyakrabban kritizált, mindenféle kifogásokkal került, sőt gyakorlatilag nyíltan, a cselekedeteivel jelezte felém, hogy tojik rám. Megbeszéltünk találkozót, majd előtte közölte, hogy hívták a barátnői és velük megy szórakozni. Másnap este nagy nehezen találkoztunk, teljesen más volt mint addig. Kezdtem bepipulni, mert még akkor sem szólt semmit, terelt, de éreztem hogy valami baj van.2 nappal később úgy futottunk össze az utcán (20 méterre a munkahelyemtől- régebben mindig bejött), hogy atesója már érkezett elé, vagyis vele akart CSAK találkozni, velem nem. Azt mondta siet... Másnap felhívtam, kérdeztem találkozunk-e: megint terelt, habogott, közölte: biztosan. Na itt lett elegem, kérdeztem mia baj, miért került? mi változott meg? Először személyesen akarta, jeleztem erre megvolt a lehetősége. Nehezen, de kibökte, az utóbbi időben azt érzi csak barát vagyok a szemében, már nem a férfi, de nem tudja... Csak annyit kértem, adjon időt hogy megemésszem, majd keresem. Ennek ellenére este is hívott, meg reggel is. Besokalltam, hisz időt kértem. Visszahívtam és elmondtam neki, ennek így semmi értelme, már nem szeret, és ez visszafordíthatatlan. Én mondtam ki, hogy vége. Bocsánatot kértem hogy nem személyesen tettem meg, de az utóbbi napokban ahogy viselkedett, és nem állt elém, nem lettem volna képes arra, hogy a szemébe nézzek. Nem volt egyenes. Kérdésem, ebben az esetben megbocsátható-e a telefonos szakítás, vagy hibáztam? Nem akartam tiszteletlen lenni, de Ő sem tisztelt meg az öszinteséggel, gyáván viselkedett, önző módon kínzott. Bocs a hosszú leírásért...