Mi lenne a korrekt tőlem, a párom és a legjobb barátom felé egyaránt?

A történetem annyi, hogy a középiskola utolsó 2 évében szerettem egyik osztálytársamat, mágnesként vonzott minden tulajdonsága, és bár ő volt az osztályban az úgynevezett "béna, hülye gyerek", a külseje és az örök dumálása miatt, nagyon tiszteltem, mert nem lett olyan sablon és erkölcstelen ember, mint a legtöbb fiatal. Ő az a fajta ember, aki alig tartja a kapcsolatot valakivel. Szinte mindig együtt voltunk szünetekben, párszor visszahallottam, hogy szerelmes belém. Próbáltam közeledni hozzá, finoman küldeni a jeleket, elhívtam kirándulni, érettségi után megöleltem, mikor szekálták, mindig megvédtem, mondtam neki többször is, hogy rossz lesz majd ha nem találkozunk és hiányozni fog. Sokat évődtünk egymással. Én pedig a "jégkirálynő" voltam az osztályban, fújtam a fiúkra, nem tudom ez számít-e. A többi fiút elküldtem, mikor közeledni akartak, de ezzel a sráccal sokat voltam együtt.

Tavaly nyáron elhívtam találkozni, őt és a barátnőmet. Mindig közvetlen, kedves voltam vele.

Úgy láttam nincs semmi értelme ennek az egésznek, októberben pedig összejöttem a barátommal, azóta együtt vagyunk. Végre megtaláltam azt a fiút, aki rendes, normális és nagyon hasonlítunk.

Na itt kezdődik az első bökkenő. A középiskolás "barátommal" kapcsolatban - habár nem reagált a közeledésemre- valahol éreztem, hogy van valami a részéről, hisz azóta is, egy éve minden nap küldött nekem levelet interneten, sms-eket is írt. Nem mertem neki megmondani, hogy barátom van, mert féltem hogy fájni fog neki, és attól is, hogy nem fogok tőle több levelet kapni. itt hibáztam, már tudom.

Kb másfél hónapja a volt osztálytársam szerelmet vallott. Hogy 11.es korunk óta nem tud kiverni a fejéből, majd megőrül a hiányomtól, és nagyon szeret.

Pár hete, 10 hónap titkolózás után nem bírtam tovább, és elmondtam neki, hogy sajnálom, de hibáztam, gyáva voltam, és van egy 10 hónapos kapcsolatom. Megvallottam neki, hogy mit éreztem iránta, és magát hibáztatja, veri a fejét a falba, hogy elszalasztott, azt mondja, pedig vette is az adást, mikor közeledni akartam, de félt, hogy kiröhögöm, ha szerelmet vall. Úgy érzem én megtettem mindent, tavaly nyáron is én hívtam el találkozni, máskor is hívogattam, mindig kerestem a közelségét.

Mióta megtudta, hogy van valakim, teljesen ki van borulva. Nem tud enni meg aludni, az elején hányt is, azt írta megőrül a féltékenységtől és a tudattól, hogy más kezét fogom. Viszont azzal, hogy elmondtam, 2 évig szerettem, bogarat ültettem a fülébe. Azt mondta, arra jutott, hogy várni fog rám 5 évet. Viszont én ezt nem akarom...ez olyan, minta bebiztosítanám magam....ez így nem jó. Meg nem akarom, hogy miattam legyen rosszul. A barátom is tud mindenről, de megbízik bennem.

A volt osztálytárt könyörgött, esedezett hogy találkozzak vele mert a szemembe akar nézni, mikor válaszolok a kérdéseire. Találkoztam is vele. Úgy érzem el se tudom nélküle képzelni, a barátsága nélkül, annyira egyformák vagyunk vele is. Mindig is vele voltam önfeledten boldog, de ez most nem számít.

Kért még egy találkozót, de ezt nem fogadhatom el. Azt szeretném kérdezni tőletek, hogy az tisztességtelen, ha továbbra is levelezek vele? Mármint a párom miatt...Persze a levelezés baráti alapon lenne.

És ami a legfontosabb: szegény srácnak hogy lenne a legkönnyebb? Mondjam neki, hogy ne várjon rám és ne beszéljünk többet? Elmondtam neki, hogy komoly a kapcsolat.

Mit kéne tennem, hogy könnyítsek a barátom dolgán? Mikor tudna belenyugodni, hogy mással vagyok?

20/l