Miért szoktak ilyen gondolatok felmerülni bennem ilyenkor?

Vannak pillanataim mikor valamitől tökre elkeseredem vagy éppen nagyon fáradt vagyok és ilyenkor nyűgös is vagyok és akkor pl a barátommal összekapunk valamin vagy nem is kell hogy összekapjunk valamin de ilyenkor olyanokra gondolok h egyátalán megsem érdemlem őt és szakítok vele h jobb legyen mindkettőnknek és h lehet már annyira nem is szeretem meg ilyesmi... mikor ez tökre nem így van,persze biztos érdemelne jobbat is nálam(főleg ezek miatt) de attól még ugyanúgy nagyon nagyon szeretem és nem szeretném elveszíteni:/ mintha két személyiség lenne bennem és utálom a másikat mikor olyan vagyok mert teljesen arra állok rá olyankor h nemis szeretem annyira meg ilyesmi:S mitől lehet ez?

köszii a válaszokat