Hisztérika vagyok? A magyarázatom túl hosszú.

Lesznek olyan dolgok a magyarázatomban, amikről nem akarok beszélni, nem ezek miatt a dolgok miatt teszem föl a kérdést, de mégis úgy gondolom közre játszanak a viselkedésemben. A barátommal több mint egy éve vagyunk együtt. Ő nagyon megalázó módon megcsalt engem, egy hónapig hazudott róla, akkor is a szemembe mondta, hogy igazat mond, mikor már rég tudtam, hogy nem. Megbocsátottam neki. Ezek után nagyon fölényesen viselkedtem, úgy gondoltam, nekem mindent szabad, csúnyán beszélni, önzőnek lenni, ő meg teperjen csak, ha vissza akar kapni. Nagyon hamar rájöttem, hogy ez amit így csinálok, nem megbocsátás, ha megbocsátottam neki, vissza kell fogadnom a szívembe, és úgy kell bánnom vele, ahogy akkor bántam, mikor még minden rendben volt. Ez így is lett, ő volt nekem az első, és nagyon jól kezdtünk megint meglenni. Minden erőmmel azon voltam, vagyok, hogy rendesen működjenek a dolgok, de ehhez nekem most is nagyon sokat kell tűrni, persze koránt sem annyit, mint eddig. Nehéz nem fél óránként fölhozni, és a fejéhez vágni a dolgokat de azt hiszem megy. Az elmúlt héten viszont megint nagyon bunkón bánt velem. Ő ezt nem látja, de én sokkal érzékenyebb vagyok, mint eddig bármikor, Ő pedig olyan dolgokat enged meg magának, amiket azt hiszem, ebben a helyzetben azért mégsem lenne szabad. Sok kis apró piszkálódás, marcangolások. Ő még soha életében nem volt szoláriumban, félt, én elvittem most egybe, mert nagyon kiváncsi volt, valamiért izgatta, nem tudom, nagyon tetszett neki, és egy hét múlva visszamentünk. Én nélküle nem megyek sehova, mert borzasztó féltékeny, szoláriumba pedig egyszer sem voltam, amióta együtt vagyunk. Ezen fölbuzdulva, egy gyerekkori barátom (Férfi.) elhívott, hogy menjünk el egyszer, még egy közös barátnőnkel, mert végre én is megint megyek. A barátom hatalmas hisztit rendezett, persze csak nekem, hogy én ne menjek senki mással, sem egyedül, végre együtt megyünk és ő mennyire örül ennek, ne rontsam ezt el, ne legyek ilyen szívtelen, így lemondtam a „közös” szoláriumozást a barátokkal. Ma a barátom sok vigyorgós fej kiséretében írta, hogy elment szoláriumba, hogy tetszen magának. Azonnal könnyek szöktek a szemembe, és bár nagyon próbáltam visszatartani, hogy egy ilyenen azért mégse sírjak, nem ment. Nagyon csúnyán beszéltem vele, Ő pedig nem értette, csak nevetett. Én azóta is sírok, és igazából nem értem miért, ekkora hisztérika lennék?