Félek a szerelemtől?

Mindig vágyom egy kapcsolatra, de valahogy sehogy sem jön össze. Eddig mindig a másikat hibáztattam, most pedig rájöttem, hogy Velem van a baj. Nem is kicsit. Ha van egy fiú, akit szeretek/tetszik, akkor amíg barátok vagyunk, kiugrik a szívem a helyéről mikor megölel, hozzámér, de ahogy arról van szó, hogy ő ezt azért csinálja, mert szeret, akkor már kényelmetlen és kellemetlen az egész helyzet, akármenyire is szerete. Elérem, hogy teljesen oda legyen értem, aztán mikor végre akar, akkor elengedem. Miért van ez? Ha nem szól hozzám, nem néz rám, akkor megőrülök, hogy úristen mit csináltam, ha pedig egész nap velem van, és udvarol, akkor egyszerűen nem tudom máshogy fogalmazni, kényelmetlenül érzem magam. Amíg nem az enyém, addig flörtölgetek, nevetek, jól elvagyunk, amikor az enyém lehetne, akkor a szemébe se tudok belenézni és ellököm magamtól. Félek? Mit csináljak? Így sosem lesz kapcsolatom!!