A barátnőm haragszik rám, mert "nem álltam ki mellette teljesen", de miért kellett volna, ha nem teljesen értek vele egyet? Vagy igaza van?

Szombat délután/este nálunk volt a 12 éves húgom. Pénteken előtt a barátnőm megkérdezte tőle, hogy mit szeretne vacsira. Az volt a válasz, hogy pizzát. Oké, jó lesz, eddig semmi baj.

Én azt mondtam a barátnőmnek, hogy majd rendelünk, vagy sütök, van receptem hozzá, szóval, hogy megoldom én, mert az én húgom jön. A barátnőm azzal jött, hogy nem, majd ő megoldja, majd ő süt, úgyis hamarabb végez munkával, csináljam nyugodtan a dolgomat home officeban. Oké, ennyiben maradtunk. Csak abból, hogy a barátnőm süt az lett, hogy mirelitet. Amivel semmi baj nem lett volna, tök finom volt, a tesómnak is ízlett.

A baj az volt, hogy anyámnak mesélte a húgom, hogy hű de finom volt, amit a barátnőm sütött, anyám meg hát ennek apropóján halál lelkesen megkérdezte, hogy milyen recept volt. A barátnőm meg hát megmondta, hogy mirelit volt.

Anyám meg behisztizett rajta, egy kis vita, hogy mekkora gáz mirelit dolgokat csinálni, ha már valaki nem tud főzni/sütni, akkor ne "mirelit szrral" akarja megoldani, hanem rendeljen meg ilyenek. Én ezen a ponton amúgy a barátnőm mellé álltam, mert amúgy szerintem semmi baj nem történt, nem akkora katasztrófa egyszer enni egy mirelit pizzát, semmi baja nem lett a húgomnak, ízlett neki, nincs itt semmi baj.

Ez így ennyiben is maradt, tegnapig. Aztán valahogy szóba került a téma, a barátnőm meg olyat mondott, hogy mekkora bunkóság volt lecseszni őt, ő erre a szabadidejét áldozta. Én meg így megemlítettem, hogy nem lett volna muszáj, alapból azt mondtam, hogy megoldom én. És most így kiakadt rám, hogy miért adok részben igazat anyámnak. Amikor nem erről van szó, csak ha ez neki teher, akkor minek ajánlotta fel...