Már egy gyerek után viszolygas a szextol?

Igazából már a terhesség környékén elkezdődött, hogy nem annyira kívántam a szexet, pedig akkor még alig több, mint egy éve voltunk együtt a férjemmel, de akkor a hormonokra fogtam. Ahogy szülés után is, de már nem tudom arra fogni, mert a gyerekem lassan másfél éves..ez nem azt jelenti, hogy nincs szex, csak hogy plusz feladatnak fogom fel, és még az érintés sem esik jól, egyszerűen sokszor gondolni is rossz a szexre. Korábban pedig szerettem nagyon, bár naponta azért akkor sem igenyeltem, csak mondjuk hetente 2-3x, amikor már nem volt túl friss a kapcsolat, de ez a férjemnek is teljesen jó volt. Most viszont érezhetően sokkal többet igenyel, mint én. Én két dolgot látok, mint a probléma forrása. Az egyik, hogy semmi ideje nincs ránk, mert éjt nappallá téve dolgozik, amikor meg van egy kis szabadideje, az esetek minimum 95%aban inkább sorozik a tévé előtt, vagy elmegy a haverokkal valahova, minthogy velünk aktívan foglalkozzon. És amúgy én imádok anyuka lenni, a kisfiam a mindenem, viszont az, hogy 0-24ben az év ha nem is 365, de minimum 350 napján ebben a szerepben vagyok kizárólagosan, és a nagyon minimális enido mellett igazán családként sem vagyunk együtt, egyszerűen kivett belőlem minden nőiességet, úgy érzem. Úgy érzem, hogy én már "csak" anya vagyok, de ezt egyébként nem rossz értelemben, mert mindig erre vágytam, viszont más oldalamat így nem tudom megélni. Ha szexelünk, 10/9x a végét várom, mert nincs önbizalmam, saját magamtol viszolygok valahogy..nem a ferjemtol, mert senki mással sem tudom elképzelni most, hogy akarom a szexet (meg nem is akarom elképzelni, mert én az örök hűséget komolyan veszem). Amúgy szerető férj és apa, fontosak vagyunk neki nagyon, csak ő egy ilyen örök szabad madár típus. Van egy nagyobb fia is, de akkor sem ment neki annyira a csaladosdi. Évente többször csinál olyat, hogy elmegy nélkülünk több napra haverokkal bulizni jó messzire, de egy estés/éjszakás/délutános pasis bulik meg kifejezetten gyakoriak. Én meg van, hogy azt is úgy kell megmagyaraznom, miért akarok lemenni a boltba kenyérért gyerek nélkül (hogy kicsit én is kiszelloztessem a fejem), mintha azt mondanám, megyek Kolumbiaba füves cigit szívni. A másik gond: piszkal a sulyommal. Amikor osszejottunk, nagyon vékony voltam, majd elkezdtek felszaladni a kilók, de most sem vagyok amúgy kórosan elhizva, csak kis felesleg van rajtam, kb 6-7 kiló. És szerinte ez vicces, de ezzel rendszeresen odaszurkal évek óta. Hát ez se segít, hogy jobban érezzem magamat a bőrömben, sőt, szerintem ő az, aki rombolja sokszor az önbizalmam, még ha nem is ez a célja. Mert nem ez amúgy, csak az ő családja ilyen..egyszerű emberek, ami a szívükön, az a szajukon, még ha másnak ez bunkó, bántó hatású is lehet. Az érzelmi intelligenciajuk nagyon nagyon alacsony. Ettől függetlenül sok dolgot tudnék írni, amiért szeretem, apró figyelmessegek, kedvességek minden nap, stb...na de már így is nagyon hosszú lett. Köszönöm, ha végigolvastad! Igazából azért írtam ezt ki, hogy egyrészt külső szemlélők hogyan látják a helyzetet, másrészt ha valaki volt hasonló helyzetben, van-e kiút a frigid letbol? Jobb lett idővel, vagy egyre rosszabb? Köszönöm!